Volt egyszer egyLumi és a karácsonyfa három ága
Karácsony estéjén Lumi azt hiszi, nélküle díszítették fel a fenyőt, aztán meglátja a három üres ágat. Meghitt, rövid karácsonyi mese a családról.
volt egyszer · · ·
Karácsony estéjén sűrű pelyhekben hullott a hó a Család Otthonára, és a kéményből lassan, kanyarogva szállt fel a füst.
Lumi a ház mögött álldogált, a fáskamra mellett. Az édesapjával hordták be a tűzifát a kandallóhoz, és már csak egy karnyi maradt odakint.
„Ezt még beviszem”, mondta Lumi, és a karjára szedte az utolsó hasábokat.
Ahogy megkerülte a házat, bekukucskált az ablakon. Odabent égett a lámpa, és a szoba sarkában ott állt a fenyő. Az ágai között már ott csillogott a szalag.
Az édesanyja éppen felakasztott valamit, a kistestvére pedig alulról nyújtotta fel neki. Lumi megállt a hóban.
Nélküle díszítették fel a fát. Egész délután erre a percre várt, és most lemaradt róla. A mellkasában összeszorult valami.
A hasábok nehezek voltak. Lumi lassan lépkedett az ajtóig, és sokáig törölgette a cipőjét a lábtörlőn.
Bent letette a hasábokat a kandalló mellé, és csak azután nézett a sarokba. A fenyőn már majdnem minden dísz ott volt. Csak az az oldala maradt üresen, amelyik a kandalló felé nézett.
Három ág várt ott, egyetlen dísz nélkül.
„Azt a részt neked hagytuk”, mondta az édesanyja. „Az látszik a legjobban, amikor leülünk elé.”
A kistestvére odaszaladt a kosárral. Egy piros szalag volt benne, egy szalmacsillag és egy szárított almakarika.
„Nyújtsd fel őket”, mondta Lumi.
A kistestvére egyesével nyújtotta fel a díszeket, Lumi pedig felakasztotta mind a hármat a három üres ágra. A szalmacsillag a középsőre került.
Mire végeztek, az édesapja is bejött, és tett egy hasábot a tűzre. A láng nagyot lobbant, és a fény végigfutott a fenyőn.
A szalmacsillag halkan felragyogott a középső ágon. Lumi mellkasában lassan kiengedett a szorítás.
Aztán leültek a fa elé, mind a négyen. A kistestvére Lumihoz húzódott, az édesanyja pedig a szőnyegre tette a tálat a sült almával.
„Köszönöm, hogy megvártatok”, mondta Lumi.
„Köszönöm, hogy behoztad az utolsó karnyit is”, felelte az édesapja. „Anélkül most nem égne a tűz.”
Odakint tovább hullott a hó. Bent sokáig nem szólt senki, csak a tűz pattogott halkan a kandallóban.
Hagyj valamit annak, aki még nem ért oda. Attól lesz közös az egész.
jó éjt
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Te hogy érezted volna magad Lumi helyében, amikor az ablakon át meglátta, hogy nélküle díszítik a fát?
- Mit gondolsz, miért éppen a kandalló felé néző ágakat hagyták üresen Luminak?
- Nálatok mi az, amit karácsonykor csak együtt csináltok, mindenki egyszerre?
