

Lumi és a hóember, aki mindig fázott
Lumiék hóembere három sálban is vacog. Luca napján kiderül, hogy éppen ezért olyasmit is megérez, amit más nem.
Imre Viktor meséje · Adventi mese · 10 percIngyenes, nyomtatható.
Lumiék kertjének végében, a sövény mellett egy hóember álldogált. Néhány napja építették, amikor annyi hó esett, hogy éppen elég volt egy kerek hasra, egy kisebb fejre és két kissé görbe karra. Azóta a kert többi részén elolvadt a hó, de a sövény árnyékában a hóember még kitartott.
Három sál tekeredett a nyaka köré, két sapka ült a fején, legfelül pedig egy régi fazék billegett. Mindezek ellenére folyton fázott. Ha megélénkült a szél, a széngombjai is összekoccantak. Lumi apukája egyszer megjegyezte, hogy lassan nem is hóember lesz, hanem sálember. A hóember ezt nem bánta. Úgy gondolta, egy jó sálból sosem lehet túl sok, különösen, ha az embernek nincs hová elbújnia éjszakára.
„Egy hóembernek éppen a hideget kellene szeretnie!”, csodálkozott a mókus.
„Szeretem is a telet”, felelte a hóember. „Csak a vacogást nem.”
A kert lakói ezen rendszerint nevettek. A hóember pedig feljebb húzta a sálját, és a sövény tövében alvó sünre pillantott. A sün ősz óta egy nagy levélkupac mélyén szuszogott. A hóember néha beszélt hozzá, bár választ sosem kapott. Egyszer azt kérdezte, vajon mit álmodik ilyen hosszú ideig. A sün erre olyan hangosan horkantott, hogy a hóember fején még a fazék is megbillent.

Advent harmadik vasárnapján, Luca napján Lumi nagymamája érkezett látogatóba. Egy tányérba búzaszemeket vetett, majd a tányért a polcra tette a kis ezüst csengő mellé.
„Luca-búza. Ha mindennap adtok neki egy kis vizet, karácsonyra kizöldül.”

Lumi észrevette, hogy a csengő a fal felé fordulva áll, pedig senki nem fordította meg. A nagymama egy pillanatra megállt előtte.
„Ezt a csengőt régről ismerem.”
„Honnan?”, kérdezte Lumi.
„Majd egyszer elmesélem”, mosolygott a nagymama.
Lumi kistestvére a csengőre mutatott.
„Már csak egy adventi vasárnap maradt! Mikor fog végre megszólalni?”
Reggeli után Lumi kiment a hóemberhez. Éppen akkor hallotta meg az apró tüsszentést.
„Egészségedre! Hogy vagy?”
„Fázom.”
„Három sálban?”
„A negyediket már nem tudnám hová tekerni.”
Lumi felnevetett. A hóember azonban az eget figyelte.
„Estére kemény fagy jön. És egyetlen pehely hó sem esik majd.”
„Az miért baj? Te már így is hóból vagy.”
„Nézd csak a sün kuckóját!”, felelte a hóember. „A szél lassan elfújja róla a leveleket. Ha legalább havazna! A hó kívülről betakarná a levélkupacot, és megvédené a sünt a jeges széltől.”
„Ugyan!”, szólt le a mókus az almafáról. „Ma még a nap is süt. Te mindig fázol!”
Lumi apukája is azt mondta, hogy a rádió enyhe időt ígér. Lumi ezért bement a házba, bár a hóember szavai nem hagyták egészen nyugodni. Az ablakból még visszanézett rá. A hóember nem a házat figyelte, ahonnan fény és meleg áradt, hanem a levélkupacot. Mintha attól tartana, hogy a sün nélküle észre sem veszi a közeledő hideget.
Délutánra a nap eltűnt a domb mögött. A locsolókanna vizén jég csillogott, a fűszálak mereven álltak, és a nyuszi is visszabújt az üregébe.
Lumi kiszaladt a kertbe.
„Igazad volt. Ne haragudj, hogy nem hittem neked!”
„Semmi baj”, felelte a hóember. „De nézd, mi történt a levélkupaccal!”
Az egyik oldalát megbontotta a szél. Odabent a sün összegömbölyödve aludt, de közben meg-megremegett.
„Odaadnád neki a sálaidat?”, kérdezte Lumi.
A hóember tétovázott. Aztán bólintott.
„Neki most nagyobb szüksége van rájuk.”
Lumi a kupacra terítette mindhármat. A sálak felül szépen betakarták a kupacot, de oldalt még mindig befújt a jeges szél.

A hóember egyszer csak megrázkódott.
„Hapci!”
Az orra előtt hópelyhek röppentek fel, és lassan lehullottak Lumi cipőjére.

„Te havat tüsszentesz?”
„Csak ha nagyon fázom. Egyszer a répám is elrepült tőle.”
Lumi a levélkupacra nézett.
„Ha sikerülne egy nagyot tüsszentened, a hó kívülről körbeboríthatná a sün kuckóját!”
„Ahhoz még jobban kellene fáznom.”
Levették a két sapkát és a fazekat. A hóember széngombjai összekoccantak a vacogástól.
„Haaa, haaa.”
A mókus kidugta a fejét az odújából. A nyuszi is előbújt, és biztos, ami biztos, befogta a fülét. Lumi várakozott. A hóember még nagyobbat szippantott a jeges levegőből. Aztán egyszerűen kifújta.
„Nem megy”, sóhajtotta.
Lumi fűszállal csiklandozta a répaorrát, de semmi sem történt.
„Ez legfeljebb arra jó, hogy megvakard az orromat”, mondta a hóember.
„Valami bozontosabb kellene”, töprengett Lumi.
Ekkor kinyílt a ház ajtaja, és kiszaladt rajta a tacskó. Meglátta a répát, és olyan elszántan indult felé, mintha egész nap erre várt volna.
„Várj!”, kiáltotta Lumi, de a kutya már felágaskodott, hogy megszimatolja a hóember orrát.
A tacskó bozontos bajsza végigsöpört a répán.

„Haaa, HAPCI!”
A tüsszentéstől a nyuszi hanyatt huppant, a répa átrepült a sövényen, a tacskó pedig boldogan utánairamodott.
És egyszerre hullani kezdett a hó.
Nem az égből, hanem a hóember körül kavargó fehér felhőből. Befedte az ágakat, a kerti padot, és vastag takaróként simult a sün levélkupaca köré. A hideg szél többé nem fért be az oldalán.

Lumi óvatosan megvizsgálta a kuckót. A sün továbbra is a száraz levelek között feküdt, csak most a levelek köré vastag hóbunda került. A sün már nem remegett. Csak horkolt tovább, olyan elégedetten, mintha pontosan tudná, mi történt.
Lumi apukája a tornácról bámulta a hóesést. A kertjük fehérbe öltözött, míg a szomszédban egyetlen pehely sem hullott.
„Pedig a rádió enyhe időt mondott!”
„A rádió nem hóból van”, jegyezte meg a hóember.
A tacskó visszatért, szájában a csupa nyál répával. Lumi visszaillesztette a helyére.
„Most már biztosan nem fázik az orrod!”
„Nem bizony. Csak kissé kutyaszagú.”
A mókus és a nyuszi odasietett a hóemberhez. Megköszönték a havat, és bocsánatot kértek, amiért nem hittek neki.
„Azt hittem, csak panaszkodsz”, mondta a mókus.
„Én meg azt hittem, sosem lesz jó semmire a vacogásom”, felelte a hóember.
Lumi apukája visszatette a sapkákat és a fazekat. A sálak a levélkupacon maradtak, a friss hó alatt. Lumi észrevette a hóember csupasz nyakát, levette a saját piros sálját, és óvatosan rátekerte.
„Most legalább neked is jutott egy.”

A hóember meghatottan nézte az új sálat.
„Most már igazán elegánsan fázom”, mondta, és megigazította a fazekát.
Este a nagymama meggyújtotta a koszorú harmadik, rózsaszín gyertyáját. Lumi meglocsolta a Luca-búzát, majd a kis ezüst csengőnek is elmesélte a különös hóesést, a tacskó kalandját a répával, és azt is, hogy a sün mindebből semmire sem ébredt fel. A csengő hallgatott, de Lumi ezúttal sem bánta.
Lefekvés előtt még egyszer kinézett a kertbe. A hóember fehéren ragyogott a holdfényben.
„Fázol még?”, kérdezte Lumi az ajtóból.
„Egy kicsit.”
„És most nem bánod, hogy fázol?”
A hóember a betakart levélkupacra nézett.
„Végre valaki örül annak, hogy fázom. Igaz, hogy álmában.”
A sün válaszul akkorát horkantott, hogy a hóember fazeka megbillent.
Lumi nevetve visszaszaladt a házba. A hóember megigazította a fazekát, és boldogan őrizte a hó alatt alvó sün álmát.
Vége


Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- 1Mit érezhetett a hóember, amikor senki sem hitt neki?
- 2Mit adott a hóember a sünnek, és mit gondolsz, miért tette?
- 3Te mit adnál oda másnak, ha észrevennéd, hogy szüksége van rá?
adventi csomagja

Ingyenes · 101 oldal · 3 PDF
Ez a mese adventi csomagjának harmadik darabja. A csomagban advent első vasárnapjától szentestéig mind az öt adventi mese ott van, mellettük adventi füzete és egy színező.
Kérem az ingyenes csomagot



Ilyen esti kérdések várnak a Hálakaland Naplóban. Ez a mese a Empátia hetéhez tartozik.
Egy napló, ami beszélgetést indít, tanít és összeköt.
12 hetes játékos fejlesztőnapló és könyv 5-12 éveseknek, mesékkel és közös esti kérdésekkel, hogy az esti 10 perc valódi kapcsolódás legyen.
★ Best Seller · 1000+ eladott példány


1. kötet · február közepén
Esti mesék a szív kincseiről
Huszonnégy esti mese a hálától a megbocsátásig. Minden mese végén egy apró kincs kerül hátizsákjába. Keménytáblás, 216 oldalas mesekönyv.
- 15%-os előrendelői kedvezmény a várólistán lévőknek*
- Ajándék színező a mesék szereplőivel, ha várólistásként előrendeled a könyvet
- Az első kiadás korlátozott példányszámban készül
*A várólistára való feliratkozás ingyenes, és nem jár vásárlási kötelezettséggel. Bármikor leiratkozhatsz, a mesék pedig továbbra is ingyenesek maradnak.
Köszönjük, !
Felírtunk a várólistára. Az előrendelés indulásakor elsőként értesítünk, és a 15%-os kedvezmény is a tiéd.
Már a várólistán vagy. Szólunk, amint indul az előrendelés.

Mese letöltése
Csak valódi, működő e-mail-címet tudunk elfogadni, mert erre küldjük majd a leveleinket. Bármikor leiratkozhatsz.
Köszönjük, !
Itt a mese, töltsd le, és nyomtasd ki nyugodtan.
Letöltöm a PDF-etEz a mese adventi csomagjából való. A másik négy adventi mesét is letöltheted ingyen →





