

Lumi és a csiklandós mézeskalács
Advent negyedik vasárnapján megelevenedik egy görbe lábú mézeskalács-emberke. Folyton nevet és ficánkol, ezért eleinte mindent feldönt. Lumi rájön, hogy a falunak éppen rá van szüksége.
Imre Viktor meséje · Adventi mese · 10 percIngyenes, nyomtatható.
Advent negyedik vasárnapján már kora reggel méz és fahéj illata töltötte meg Lumiék házát. A nagymama nagy tál tésztával érkezett, Lumi apukája pedig előkészítette a sodrófát és a süteményformákat.
A polcon már szépen zöldellt a Luca-búza, és mellette pihent a kis ezüst csengő, amely az elmúlt vasárnapokon néha egészen halkan megcsendült, de mindig Lumi háta mögött.
„Szerinted ma végre megszólal?”, kérdezte Lumi kistestvére.
„Ki tudja?”, mosolygott a nagymama. „Ez a csengő mindig is szerette a meglepetéseket.”
Lumi közben lelkesen szaggatta a mézeskalácsokat. Csillagokat, szíveket és apró házikókat készített, a kistestvére pedig egy egész sor mézeskalács-emberkét.
Az egyiknek kissé görbére sikerült a lába.
„Ez biztosan sokat fog botladozni”, nevetett az apukája.
Amikor a sütemények kisültek, a nagymama a tepsit a konyhaasztalra tette hűlni. Lumi kistestvére közelebb hajolt, és óvatosan ráfújt a görbe lábú mézeskalács-emberkére.
„Hihihi! Ne csináld!”
Meglepetésében majdnem leejtette a kezében tartott poharat.
„Lumi! Ez a mézeskalács beszél!”
A mézeskalács-emberke felült a tepsin, és vidáman lóbálta a lábát.

„Beszélni is tudok, de nevetni sokkal jobban!”
A nagymama közelebb hajolt, mire a mézeskalács-emberke még hangosabban kacagott.
„Hihihi! A hajad csiklandoz!”
„Nahát!”, csodálkozott a nagymama. „Már sok száz mézeskalácsot sütöttem életemben, de ilyen eleven mézeskaláccsal még nem találkoztam!”
Amikor a nagymama cukormázzal mosolyt akart rajzolni az arcára, a kis mézeskalács annyira ficánkolt, hogy a fehér vonal az orra alá csúszott.
„Bajsza lett!”, kiáltotta Lumi.

„Mégpedig cukorból!”, örvendezett a mézeskalács-emberke. „Remélem, nem kell mindennap megborotválnom!”
Lumi úgy nevetett, hogy alig bírta tovább díszíteni a süteményeket.
A nagymama ekkor egy nagy tálcát vett elő.
„Mit szólnátok, ha idén mézeskalácsfalut építenénk? Házikókkal, utcákkal és egy kis térrel a közepén.”
A gyerekek boldogan nekiláttak.
A házikók cukormázból kaptak havas tetőt, a kerítéseket ropiból építették, a kis tér közepére pedig egy hatalmas mézeskalácsfenyő került.

„És én hol fogok lakni?”, kérdezte a görbe lábú mézeskalács-emberke.
„Ebben a házban!”, mutatott Lumi egy apró épületre. „Még ablaka is van.”
„Nagyszerű! Akkor rögtön megnézem!”
A mézeskalács-emberke besurrant az ajtón, de a bajsza hozzáért a falhoz.
„Hihihi!”
Úgy nevetett, hogy kifordult a házból, és egyenesen nekigurult a kerítésnek. A ropik szanaszét repültek.
„Jaj, a kerítésem! Nem tudsz egy percig nyugton maradni?”, kiáltotta Lumi kistestvére.
„Bocsánat! Nem akartam!”
A mézeskalács-emberke feltápászkodott, de ekkor a tacskó jelent meg az asztal mellett. Megérezte a finom süteményillatot, és kíváncsian felemelte az orrát.
„Vigyázz! Egy óriási kutya!”, kiáltotta a mézeskalács-emberke.
A tacskó erre büszkén kihúzta magát, és hangosan vakkantott.
A mézeskalács-emberke ijedtében felugrott a ropikerítés egyik megmaradt oszlopára.
„Hihihi! Ez csiklandozza a talpamat!”
A tacskó hiába ágaskodott az asztal mellett, a tálca túl magasan volt neki.
A következő pillanatban már a mézeskalácsfenyő alatt hempergett, miközben a cukorhó a fejére hullott.
„Most úgy nézel ki, mint a nagymama!”, nevetett Lumi kistestvére.
A nagymama a saját ősz hajára pillantott, majd elnevette magát.
A kis mézeskalács azonban már kevésbé volt vidám. Bárhová ment, feldöntött valamit. Hiába próbált óvatosan lépkedni, még a cukormázas út is csiklandozta a talpát.
Végül leült a tálca szélére.
„Azt hiszem, én nem tudok egy rendes faluban lakni”, sóhajtotta.
Lumi mellé telepedett.
„Miért ne tudnál?”
„Mert a házaknak mozdulatlanul kell állniuk, én pedig mindig nevetek és ficánkolok. Még egy kerítést sem tudok épségben hagyni.”

Lumi a mézeskalácsfalura nézett.
Valóban szép volt. Apró házikók sorakoztak az utcák mentén, a fenyőn cukorgyöngyök csillogtak, a háztetőket hófehér máz borította.
Csak éppen valami hiányzott belőle.
„Tudod mit?”, kérdezte Lumi. „Szerintem ennek a falunak nem még egy házra van szüksége.”
„Hanem mire?”
„Valakire, aki életet visz bele!”
A mézeskalács-emberke értetlenül nézett rá.
Lumi a nagymamához fordult, és elmondta az ötletét. Együtt készítettek egy széles, kanyargós utcát a házak között, amelyen a kis mézeskalács kényelmesen végigsétálhatott. Az út mentén kis padokat és cukorkából készült lámpásokat helyeztek el.
„Ez mind az enyém?”, kérdezte a mézeskalács-emberke.
„Bizony! Most pedig mutasd meg, hogyan szoktál sétálni!”
A mézeskalács-emberke felállt, és elindult a cukormázas úton.
Az első lépésnél kuncogott. A másodiknál már nevetett, a harmadiknál pedig úgy csiklandozta a talpát a cukormáz, hogy magától táncra perdült.
Végigpörgött az utcán, megkerülte a fenyőt, majd egy hatalmas kacagással lehuppant a tér közepén álló padra.

„Hát ez csodálatos!”, kiáltotta.
Lumi kistestvére tapsolni kezdett.
„Ő lesz a falu táncosa!”
„Inkább a polgármestere!”, javasolta az apukája. „Egy ilyen vidám faluban igazán szükség van rá!”
„Akkor polgármester leszek!”, jelentette ki a mézeskalács-emberke, és büszkén megigazította a cukorbajuszát.
Ettől kezdve senki sem kérte, hogy maradjon nyugton. Lumi még a tér szélén is hagyott neki egy üres helyet, ahol kedvére táncolhatott anélkül, hogy fellökné a házakat.
Amikor elkészültek, a mézeskalácsfalut az ablak melletti asztalra tették. A délutáni fényben a cukormázas tetők úgy ragyogtak, mintha igazi hó borítaná őket.
Este a nagymama meggyújtotta az adventi koszorú negyedik gyertyáját. Lumi kistestvére megszámolta a lángokat, majd elégedetten bólintott.
„Most már mind a négy ég. Mindjárt itt a karácsony!”
Lumi odalépett a kis ezüst csengőhöz, és elmesélte neki a mézeskalács-emberke különös kalandját. Aztán visszatért az asztalhoz.
A görbe lábú mézeskalács-emberke éppen a házikók között sétált, és halkan kuncogott magában.
„Tudod, Lumi”, szólalt meg, „reggel még úgy hittem, mindenki azt szeretné, ha abbahagynám a nevetést.”
„És most?”
„Most már van egy egész falum, ahol mindenki szeret!”
Lumi óvatosan a tenyerébe vette, és gyengéden megölelte.
A mézeskalács-emberke elcsendesedett.

„Most nem csiklandoz?”, kérdezte Lumi.
„Nem”, felelte csodálkozva. „Ez egészen más érzés.”
„Milyen?”
A mézeskalács-emberke egy pillanatig gondolkodott.
„Olyan, mintha belülről melegítene valami. Pedig nem is vagyok a sütőben.”
Lumi elmosolyodott, és visszaültette a kis padjára.
Lumi kistestvére közben kiszaladt a tacskóval a folyosóra. Ekkor a polc felől egészen halk csilingelés hallatszott.
Lumi hátrafordult.
A kis ezüst csengő ugyanott állt, ahol mindig. Mellette a Luca-búza zöld hajtásai hajladoztak a meleg levegőben.

A nagymama is a csengőre pillantott.
„Hallottad?”, súgta Lumi.
A nagymama bólintott, és titokzatosan elmosolyodott.
„Úgy látszik, ő is örül a karácsonynak.”
A mézeskalács-emberke a kis padján üldögélt, és boldogan lóbálta görbe lábát.
„Csak azt nem értem”, szólalt meg, „hogy ha ez a csengő ilyen szépen tud énekelni, miért hallgat egész nap?”
Lumi nevetett.
„Talán egy kicsit félénk.”
A mézeskalács-emberke elgondolkodott, aztán a polc felé kiáltott.
„Ne aggódj! Ha szeretnéd, megtanítalak nevetni!”
A csengő nem felelt.
De amikor a nagymama elfújta a gyertyákat, és mindenki elindult lefeküdni, a sötét konyhában még egyszer, egészen halkan megcsendült.
Vége


Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- 1Mit gondolsz, miért szomorodott el a mézeskalács a tálca szélén?
- 2Mit csinált Lumi azért, hogy a mézeskalácsnak jó helye legyen a faluban, és mit gondolsz, miért esett ez jól neki?
- 3Te mit csinálsz nagyon szívesen, akkor is, ha néha valaki azt mondja rá, hogy túl sok?
adventi csomagja

Ingyenes · 101 oldal · 3 PDF
Ez a mese adventi csomagjának negyedik darabja. A csomagban advent első vasárnapjától szentestéig mind az öt adventi mese ott van, mellettük adventi füzete és egy színező.
Kérem az ingyenes csomagot



Ilyen esti kérdések várnak a Hálakaland Naplóban. Ez a mese a Önszeretet hetéhez tartozik.
Egy napló, ami beszélgetést indít, tanít és összeköt.
12 hetes játékos fejlesztőnapló és könyv 5-12 éveseknek, mesékkel és közös esti kérdésekkel, hogy az esti 10 perc valódi kapcsolódás legyen.
★ Best Seller · 1000+ eladott példány


1. kötet · február közepén
Esti mesék a szív kincseiről
Huszonnégy esti mese a hálától a megbocsátásig. Minden mese végén egy apró kincs kerül hátizsákjába. Keménytáblás, 216 oldalas mesekönyv.
- 15%-os előrendelői kedvezmény a várólistán lévőknek*
- Ajándék színező a mesék szereplőivel, ha várólistásként előrendeled a könyvet
- Az első kiadás korlátozott példányszámban készül
*A várólistára való feliratkozás ingyenes, és nem jár vásárlási kötelezettséggel. Bármikor leiratkozhatsz, a mesék pedig továbbra is ingyenesek maradnak.
Köszönjük, !
Felírtunk a várólistára. Az előrendelés indulásakor elsőként értesítünk, és a 15%-os kedvezmény is a tiéd.
Már a várólistán vagy. Szólunk, amint indul az előrendelés.

Mese letöltése
Csak valódi, működő e-mail-címet tudunk elfogadni, mert erre küldjük majd a leveleinket. Bármikor leiratkozhatsz.
Köszönjük, !
Itt a mese, töltsd le, és nyomtasd ki nyugodtan.
Letöltöm a PDF-etEz a mese adventi csomagjából való. A másik négy adventi mesét is letöltheted ingyen →





