Karácsonyiversek

Ablakunkban ég a gyertya,
sárga folt a friss havon.
Aki este erre jár,
tudja, hogy itt várnak nagyon.

Lumi ül a párkány mellett,
nézi, hogy a hó szitál.
Nem kér semmit karácsonyra.
Csak azt, hogy mind hazatalál.

Mennyből az angyal lejött hozzátok,
pásztorok, pásztorok,
hogy Betlehembe sietve menvén
lássátok, lássátok.

Istennek fia, aki született
jászolban, jászolban,
Ő leszen néktek üdvözítőtök
valóban, valóban.

Tíz mézes sült a tepsiben.

Egy mézes, két mézes,
három mézes, mind édes.
Négy mézes, öt mézes,
hat mézes, majdnem kész.
Hét mézes, nyolc mézes,
kilenc mézes: ennyi lesz.

Lumi kétszer megszámolja,
és a tizedik nincs sehol.
Hova tűnt? Ki tudja azt.
Lumi orra mézes maszat.

Ezüst esőbe száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sürű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsürű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von.

És zsong az ének áhitatba zöngve…
Csak a havas pusztán, a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen
S ne csak így decemberben.

Ragyog a szép karácsonyfa,
Az égből egy angyal hozta.
Tele rakta minden jóval:
Arany dió-, mogyoróval.

Rózsi csak azt vizsgálgatja:
Vajjon virgács nincs-e rajta?
A jó angyal elfeledte –
Sebaj! hozott mást helyette!

Baba, galamb, fehér bárány,
Füge, czitrom csüng az ágán.
Ruha, czipő, kis kötő is,
Ni! még háló-fejkötő is!

Csillog a szép karácsonyfa,
Nézegetik jobbra-balra.
Kerül-fordul a sok vendég –
Csak karácsony lenne mindég.

Kiskarácsony, nagykarácsony,
kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
hadd egyem meg melegébe'.

Jaj de szép a karácsonyfa,
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép könyv, ott egy labda.
Jaj de szép a karácsonyfa!

Nagykarácsony éjszakája,
Krisztus Jézus születése!
Szűz Mária édesanyja,
mely gondosan ápolgatja.

Kisded Jézus, aranyalma,
Boldogságos Szűz az anyja,
fogadj minket oltalmadba,
vezess be szent hajlékodba.

Reggel Lumi kinéz,
és a kert csupa fehér.
Tegnap még barna volt minden,
ma meg puha, mint a kenyér.

Kimegy, és a hóba lép,
nyikorog a talpa alatt.
Visszanéz: két apró nyom
jön utána, és ott marad.

Fölnéz. Hull tovább a hó.
Egy pehely az orrára száll.
Elolvad, mielőtt megnézné.
Lumi nevet, és csak áll.

Karácsonyig sok nap van.
Addig is van mit csinálni:
hóembert kell építeni,
és a nyomokat számolni.

Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

Áll a fenyő egymagában,
hó a vállán, hó az ágán.

Jön a mókus: makkot hoz.
Fel is köti. Így is jó.

Jön a süni: tobozt hoz.
Oda tűzi. Így is jó.

Jön az egér: magot hoz.
Körbeszórja. Így is jó.

Jön a nyuszi: mohát hoz.
Alá teszi. Így is jó.

Jön Lumi, és nem hoz semmit.
Megáll, és sokáig nézi.
„Hűha”, mondja, „most már téged
négyen is megtaláltak.”

Aztán leül a tövébe,
és marad, míg sötét lesz.
Ötödiknek. Dísz nélkül.
Csak azért, hogy ott legyen.

Egy gyertyát ma meggyújtunk,
kicsi lángnál ácsorgunk.
Nem siet a láng sehova,
Lumi sem kapkod soha.

Kettőt gyújtunk, két kis fény,
és az ablak jégfehér.
Lumi rálehel, megolvad,
egy kis kerek folt marad.

Hármat gyújtunk. Mézszag száll,
kint a fenyőn hó a sál.
Odabent a mézeskalács
még forró, mint a parázs.

Négy gyertya ég. Ennyi az.
Lumi ül, és hallgatja.
Kint a hó némán esik,
és senki nem zavarja.
Nem kérdi, hogy mennyi még.
Ennyi láng ma épp elég.

Este van. A pásztor ül,
és a tüzet éleszti.
Fönt egy csillag megmozdul,
és a hegyet befesti.

Feláll, és sokáig nézi.
Ilyet még sosem látott.
A juhok is fölemelik
álmos, kócos fejüket.

Elindul a fény felé,
és a többi pásztor jön.
Nem beszélnek. Csak mennek,
és a bot a földhöz koppan.

Ott egy istálló, és benne
szalma, jászol, csendes fény.
Nem kérdez senki semmit.
Mind leül a szalma szélén.

Kint a csillag ott marad,
és világít hajnalig.
Aki látta, továbbadta.
Így jutott el hozzánk is.

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

Lumi töri a fejét:
mit adjon a rókának?
Nincs a tarisznyájában
semmi, amit odaadhat.

Nincsen alma, nincsen dió,
nincs papírja, nincs masnija.
Ül a hóban, gondolkodik,
és közben a keze fázik.

Aztán feláll, és elindul
egyenest a róka felé.
„Nem hoztam neked semmit.
De ha akarod, ma este
együtt nézzük a csillagokat.”

A róka egy percig hallgat,
aztán bólint: „Jó. Gyere.
Én meg hozok két diót,
akkor mindkettőnknek lesz.”

Ülnek ketten a hóban.
Fönt a csillag kigyullad.
Nincs masni és nincs doboz.
Egyik sem ment haza üresen.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme sugna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Csingilingi, cseng a csengő,
Száll a szánkó, mint a felhő,
Csaknem elszakad a gyeplő,
Csingilingi, cseng a csengő.

Égi szánkót hajt az angyal.
És mire az estihajnal
Megjön a szép fenyőgallyal,
Cseng a csengő, jő az angyal.

Itt a Jézus angyalkája,
Égben termett csodafája,
S mindent, mindent aggat rája
A kis Jézus angyalkája.

Arany diót, arany csengőt,
Ezüst lepkét, ringót rengőt,
Amilyen még földön nem nőtt,
S csilingelő arany csengőt.

Kérünk Jézus angyalkája,
Ahol sok a koldus, árva,
Hol jóságod legtöbb várja,
Ott pihenj meg legtovábbra.

Hozz örömet, békességet,
A szíveknek melegséget,
Karácsonyi szép meséket,
S az Istennek dicsőséget.

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
    Lángos csillag állt felettünk,
    gyalog jöttünk, mert siettünk,
    kis juhocska mondta – biztos
    itt lakik a Jézus Krisztus.
        Menyhárt király a nevem.
        Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
    Úgy hallottuk, megszülettél,
    szegények királya lettél.
    Benéztünk hát kicsit hozzád,
    Üdvösségünk, égi ország!
        Gáspár volnék, afféle
        földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
    Főtt kolbászunk mind elfogyott,
    fényes csizmánk is megrogyott,
    hoztunk aranyat hat marékkal,
    tömjént egész vasfazékkal.
        Én vagyok a Boldizsár,
        aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
    Hulló könnye záporán át
    alig látja Jézuskáját.
    A sok pásztor mind muzsikál.
    Meg is kéne szoptatni már.
        Kedves három királyok,
        jóéjszakát kívánok!