

Lumi és a szégyenlős csengő
Szenteste a kis ezüst csengőnek kellene jeleznie, hogy kész a karácsonyfa. Csakhogy egész adventben senki sem hallotta igazán megszólalni.
Imre Viktor meséje · Karácsonyi mese · 11 percIngyenes, nyomtatható.
Lumiék házában szenteste mindig egy kis ezüst csengő jelezte, hogy elkészült a karácsonyfa. Ilyenkor az anyukája becsukta a nagyszoba ajtaját, a gyerekek pedig a folyosón várakoztak, amíg meg nem hallották az ismerős csilingelést.
Idén azonban valami különös történt.
A csengőt egész adventben senkinek sem sikerült megszólaltatnia.
Pedig Lumi már az első vasárnapon megígérte neki, hogy nem fogja sürgetni.
„Majd megszólalsz, ha kedved lesz”, mondta akkor, és a konyhai polcra tette, az adventi koszorú fölé.
Attól kezdve minden vasárnap este elmesélte neki, mi történt aznap.
Mesélt a kis gyertyalángról, aki félt a sötétségtől, mégis segített megtalálni a hazavezető utat. A kíváncsi rénszarvasról, aki minden bokor alá bekukucskált, és így talált rá azokra az apró állatokra, akiket a Mikulás évek óta nem vett észre.
Elmesélte a folyton vacogó hóember történetét is, aki egy hatalmas tüsszentéssel hópaplant varázsolt az alvó sün kuckója köré. Legutóbb pedig a csiklandós mézeskalács-emberkéről mesélt, aki olyan sokat nevetett, hogy végül egy egész mézeskalácsfaluban kapott helyet, ahol kedvére táncolhatott.
A csengő minden történetet türelmesen végighallgatott. Néha, amikor Lumi már elfordult, egészen halk csilingelés hallatszott a polc felől. Mire azonban visszanézett, a csengő mozdulatlanul pihent a helyén.

Lumi egyre biztosabb volt benne, hogy a kis csengőnek is van valami titka.
Szenteste reggelén a nagymama is megérkezett. Megcsodálta a karácsonyra kizöldült Luca-búzát, aztán a csengőre pillantott.
„Ez még az én édesanyámé volt”, mondta. „Gyerekkoromban is különös csengőnek tartottam. Hiába ráztam, néha meg sem szólalt. De amikor édesanyám visszatette a kabátzsebébe, egyszer csak meghallottam a hangját.”
„És miért?”, kérdezte Lumi.
„Ezt bizony sosem sikerült kiderítenem.”
Közben Lumi kistestvére a tacskónak mondta a karácsonyi versét. Egész héten gyakorolta, és a kutyának már hibátlanul el tudta mondani. A tacskó figyelmesen hallgatta, néha még a fejét is oldalra billentette.

„Nekem is elmondod?”, kérdezte a nagymama.
Lumi kistestvére elpirult, és lesütötte a szemét.
A nagymama hiába várt, a kistestvérnek egyetlen szó sem jutott eszébe.
„Majd elmondod, amikor kedved lesz”, súgta Lumi.
A tacskó közben elégedetten csóválta a farkát. Neki már legalább tízszer elmondták, és egyáltalán nem bánta volna a tizenegyediket sem.
Délutánra elkészült a karácsonyfa. A gyerekek a folyosón várakoztak, Lumi anyukája pedig bevitte a csengőt a nagyszobába.
Eltelt egy perc, aztán még egy.
Végül résnyire kinyílt az ajtó, és Lumi anyukája kidugta a fejét.
„Nem szól”, mondta tanácstalanul Lumi anyukája.
„Add csak ide!”, ajánlkozott Lumi apukája. „Talán egy kicsit erősebben kell megrázni.”
De hiába próbálkozott, a csengő néma maradt.
„Talán elromlott”, mondta Lumi apukája.
Lumi apukája letette a csengőt a folyosó szőnyegére, hogy közelebbről megvizsgálja. Amikor azonban felegyenesedett, a csengő már nem ott állt, ahová letette.
„Nézzétek!”, kiáltotta Lumi kistestvére. „Arrébb ment!”
Mindenki odafordult.
A csengő mozdulatlanul állt.
Amint másfelé néztek, megint arrébb szökkent.
„Hiszen ez szoborjátékot játszik!”, nevetett a nagymama.
Elhatározták, hogy kipróbálják. Mindenki hátat fordított a csengőnek, majd a nagymama hirtelen visszanézett.
A csengő már a cipősszekrény mellett állt.

„Megvagy!”, kiáltotta a nagymama.
A tacskó is játszani szeretett volna. Folyton a csengő elé szaladt, és úgy bámulta, hogy az meg sem mert mozdulni.
Lumi azonban észrevett valamit.
„Szerintem a csengő nem szereti, ha nézik.”
Eszébe jutottak a vasárnap esténként hallott apró csilingelések, és az is, amikor a csengő magától a fal felé fordult a polcon. Meg az is, amit a nagymama a kabátzsebről mesélt.
Aztán Lumi kistestvérére pillantott, aki félénken a nagymama mögé húzódott.
Egyszerre mindent megértett.
Letérdelt a csengő mellé, és hátat fordított neki.

„Tudod, nekem nem kell, hogy mindenki előtt megszólalj. Én akkor is szeretek neked mesélni, ha csak hallgatsz.”
Ekkor egészen vékony hang szólalt meg a háta mögött, olyan halkan, hogy csak Lumi hallotta.
„Pedig szeretnék csilingelni”, suttogta a csengő. „Olyan régóta várom én is a szentestét. De amikor mindenki rám figyel, valahogy nem sikerül.”
Lumi meglepetésében majdnem hátrafordult, de még időben visszafogta magát.
„Akkor próbáljuk meg úgy, hogy senki sem néz.”
Felállt, és levette a kis táskáját. Kinyitotta, majd a csengő mellé tette.
„Ha szeretnéd, ide elbújhatsz.”
„Kérlek, most ne nézzetek ide!”, kérte Lumi a többieket.
Mindenki hátat fordított.
Halk koppanás hallatszott, majd a táska belsejéből apró csilingelés.
„Hallottátok?”, súgta Lumi apukája.
„Pszt!”, intette a nagymama. „Hadd csilingeljen kedvére!”
Lumi apukája elmosolyodott, és ő is csendben figyelt.
Mindenki olyan feszülten hallgatózott, hogy a csengő hamarosan újra elhallgatott.
Lumi kistestvére ekkor lassan odalépett a táskához, és leült mellé a földre. Hátat fordított a családnak, és a táskába sem nézett bele.
„Én sem szeretem, ha mindenki engem néz, amikor verset mondok”, súgta. „De ha szeretnéd, elmondhatom neked a versemet.”
A táskából egy apró csilingelés felelt.
Lumi kistestvére elmosolyodott, majd halkan mondani kezdte a karácsonyi verset, amelyet addig csak a tacskónak mert elmondani.

A táskából finom csilingelés kísérte a szavait.
A vers minden sorára egy-egy csengőszó válaszolt, mintha a kis ezüst csengő is vele szeretne ünnepelni.
Mire a vers végére ért, a csengő már olyan szépen szólt, hogy az egész folyosót betöltötte a hangja.
Senki sem fordult meg. Még Lumi apukája sem, pedig nagyon szerette volna látni.
Lumi anyukája mosolyogva kinyitotta a nagyszoba ajtaját.
Odabent a karácsonyfa apró fényei ragyogtak, az ágakon színes díszek és mézeskalácsszívek függtek. A fa tetején egy ezüstcsillag csillogott, alatta pedig becsomagolt ajándékok sorakoztak.

A nagymama meghatottan törölgette a szemét.
„Pontosan így szólt, amikor még az édesanyámé volt.”
A fa előtt Lumi kistestvére újra elmondta a versét. Ezúttal már hangosan, egészen az utolsó sorig. Senki sem bámulta közben, mindenki a csillogó díszeket nézte.
A tacskó elégedetten feküdt a fa alatt. Ő már régen tudta, milyen szépen megy ez a vers.
Lumi a táskáját is bevitte a fához, és most óvatosan kivette belőle a kis ezüst csengőt.
„Köszönöm, hogy megszólaltál”, súgta neki.
„Én köszönöm, hogy meghallgattál”, felelte a csengő.
Lumi a tenyerében tartotta, de nem a csengőt nézte, hanem a fa fényeit.
„Szeretnél visszamenni a táskámba?”
A csengő egy darabig hallgatott.
„Azt hiszem, most már szívesen kipróbálnék valami mást.”
„Micsodát?”
„Felmehetnék arra a szép fára? A többi dísz közé?”
Lumi arca felragyogott.
„Hát persze!”
Óvatosan a karácsonyfához lépett, és a kis ezüst csengőt egy erős ágra akasztotta, éppen egy aranycsillag és egy piros üveggömb közé.

A csengő körülnézett. Mindenfelé apró fények ragyogtak, a díszek szépen csillogtak körülötte, és az egész család őt figyelte.
Egy pillanatra még elfogta a félénkség. Aztán meglátta Lumit, aki ugyanazzal a kedves mosollyal nézett rá, amellyel egész adventben mesélt neki, és sosem sürgette.
A kis csengő megmozdult.
Először csak egészen halkan csendült meg, majd egyre bátrabban, míg végül tiszta, vidám csilingelés töltötte be a szobát. A konyhából, a mézeskalácsfalu felől mintha egy vékony kuncogás felelt volna rá.
A nagymama megszorította Lumi kezét, Lumi kistestvére boldogan tapsolt, és még a tacskó is felkapta a fejét a fa alatt.
A kis ezüst csengő pedig ott ragyogott a gyönyörű díszek között, és csilingelt, ahogy csak a szíve kívánta.
Lumi behunyta a szemét, és hallgatta az ismerős hangot, amelyre egész adventben vártak.
Náluk ugyanis mindig ez a csilingelés jelentette a karácsony igazi kezdetét.
Vége


Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- 1Volt már olyan, hogy nehéz volt megszólalni, mert mindenki rád nézett? Milyen volt?
- 2Mit gondolsz, miért segített a csengőnek, hogy Lumi hátat fordított neki?
- 3Mi segített Lumi kistestvérének, hogy végül elmondja a versét?
adventi csomagja

Ingyenes · 101 oldal · 3 PDF
Ez a mese adventi csomagjának ötödik darabja. A csomagban advent első vasárnapjától szentestéig mind az öt adventi mese ott van, mellettük adventi füzete és egy színező.
Kérem az ingyenes csomagot



Ilyen esti kérdések várnak a Hálakaland Naplóban. Ez a mese a Bátorság hetéhez tartozik.
Egy napló, ami beszélgetést indít, tanít és összeköt.
12 hetes játékos fejlesztőnapló és könyv 5-12 éveseknek, mesékkel és közös esti kérdésekkel, hogy az esti 10 perc valódi kapcsolódás legyen.
★ Best Seller · 1000+ eladott példány


1. kötet · február közepén
Esti mesék a szív kincseiről
Huszonnégy esti mese a hálától a megbocsátásig. Minden mese végén egy apró kincs kerül hátizsákjába. Keménytáblás, 216 oldalas mesekönyv.
- 15%-os előrendelői kedvezmény a várólistán lévőknek*
- Ajándék színező a mesék szereplőivel, ha várólistásként előrendeled a könyvet
- Az első kiadás korlátozott példányszámban készül
*A várólistára való feliratkozás ingyenes, és nem jár vásárlási kötelezettséggel. Bármikor leiratkozhatsz, a mesék pedig továbbra is ingyenesek maradnak.
Köszönjük, !
Felírtunk a várólistára. Az előrendelés indulásakor elsőként értesítünk, és a 15%-os kedvezmény is a tiéd.
Már a várólistán vagy. Szólunk, amint indul az előrendelés.

Mese letöltése
Csak valódi, működő e-mail-címet tudunk elfogadni, mert erre küldjük majd a leveleinket. Bármikor leiratkozhatsz.
Köszönjük, !
Itt a mese, töltsd le, és nyomtasd ki nyugodtan.
Letöltöm a PDF-etEz a mese adventi csomagjából való. A másik négy adventi mesét is letöltheted ingyen →





