Lumi ésa suttogótükör
Egy mese az önszeretetről: ahogy Lumi megtanulja, hogy a jó szót, amit magunknak mondunk, ugyanolyan fontos kimondani, mint amit másoktól kapunk.
Mesélte Imre Viktor, Mesemorzsák alapító5 perces olvasás · 322 szó
Azon az estén, amikor az ég már lilára váltott a kert fölött, Lumi későn ért haza, és a cipőcskéje még mindig csepegett. A kert végében halkan susogtak a kökénybokrok.
A délutánt a patak partján töltötte. A többiek könnyedén átugrottak a keskeny vízen, ő pedig hétszer futott neki, és hétszer csobbant bele.
Hazafelé egyetlen szót sem szólt. A tarisznyája nedvesen lógott az oldalán, és a fűszálak hűvösen simogatták a bokáját.
Bement a kuckójába. Ez volt a legpuhább hely a világon: párnák, egy kockás takaró, egy alacsony polc, meg egy kicsi kerek tükör a falon.
A tükör régi volt, és néha megszólalt. Nem sokat beszélt, csak akkor, ha valaki egészen csendben álldogált előtte.
Lumi megállt a tükör előtt, és sokáig álldogált ott.
„Semmit nem csinálok jól”, mondta halkan. „A többiek átugrottak. Én meg csak beleestem.”
A tükör felülete megrezdült, mintha víz volna.
„Ma reggel”, mondta a tükör, „hársfateát vittél a nagymamádnak, és megvártad, míg kihűl.”
Lumi pislogott.
„Délben megálltál a rét közepén, mert a legkisebb pajtás lemaradt. Visszamentél érte.”
Lumi lesütötte a szemét. Ezekre nem is gondolt egész nap.
„És hétszer nekifutottál a pataknak”, mondta a tükör. „Hétszer.”
„De hétszer bele is estem”, felelte Lumi.
„Így van”, mondta a tükör. „És hétszer fel is álltál.”
Hétszer beleestem. És hétszer fel is álltam.
Lumi nem felelt semmit. Odakint egy tücsök ciripelt, aztán elhallgatott, aztán újrakezdte.
Lumi leült a párnák közé, és magára húzta a kockás takarót. A takaró még őrizte a délelőtti napfény melegét.
Meggyújtotta a kicsi gyertyát a polcon. A láng halkan sercent, aztán megnyugodott.
Lumi a térdére tette a tenyerét, és sokáig hallgatott. Valami megmozdult a mellkasában, csendesen, mint amikor reggel kinyílik egy szirom.
Aztán felnézett a tükörre.
„Ma hétszer felálltam”, mondta.
„Így van”, felelte a tükör halkan.
Lumi elmosolyodott. Először aznap.
A gyertya lassan égett tovább, a párnák puhán tartották, és odakint a kökénybokrok tovább susogtak az esti szélben.
Van úgy, hogy a legfontosabb jó szót nem másoktól kapjuk, hanem magunknak mondjuk ki, halkan, este, mielőtt elalszunk.
Vége
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Volt olyan napod, amikor úgy érezted, semmi nem sikerül? Mi történt akkor?
- Szerinted miért azt mondta a tükör Luminak, hogy hétszer felállt?
- Mit tudnál ma este kimondani magadról, ami jó volt?
Egy esős őszi estére az őszi mesék között van még néhány. Lumi máskor is elindul egy ilyen estén, az esti mesék mind egy-egy ilyen estéről szólnak. Lumi máskor is belefut hasonló helyzetbe, a fejlesztő mesék mind egy-egy ilyen napról szólnak. A teljes gyűjteményt a mesék gyerekeknek oldalon találod.
Ez a mese különösen közel áll hozzám, mert a kislányom is hajlamos elkeseredni, ha valami nem sikerül neki elsőre. Nagyon tetszett, ahogy a tükör emlékezteti Lumit arra, hogy mennyi mindent jól csinált már. Szerintem fontos, hogy a gyerekek ilyen történetekkel is találkozzanak.
Az a rész, amikor a tükör emlékezteti Lumit, hogy hétszer is felállt, nekem nagyon megmaradt. Hajlamosak vagyunk mindig az eredményt nézni, pedig az is számít, hogy valaki mennyit próbálkozik. Jó volt ezt egy ilyen kedves mesében viszontlátni.
A lányom sokszor mondja, hogy ő valamit nem tud, vagy nem elég ügyes benne. Ezért is olvastam fel neki ezt a mesét. Tetszik, hogy nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy akkor is lehetünk büszkék magunkra, ha valami nem sikerül elsőre.