Lumi ésa suttogótükör
Egy mese az önszeretetről: ahogy Lumi megtanulja, hogy a jó szót, amit magunknak mondunk, ugyanolyan fontos kimondani, mint amit másoktól kapunk.
Aznap este későn ért haza Lumi, és a cipőcskéje még mindig csepegett. Odakint lilára vált az ég, a kert végében halkan susogtak a kökénybokrok.
A délutánt a patak partján töltötte. A többiek könnyedén átugrottak a keskeny vízen, ő pedig hétszer futott neki, és hétszer csobbant bele.
Hazafelé egyetlen szót sem szólt. A tarisznyája nedvesen lógott az oldalán, és a fűszálak hűvösen simogatták a bokáját.
Bement a kuckójába. Ez volt a legpuhább hely a világon: párnák, egy kockás takaró, egy alacsony polc, meg egy kicsi kerek tükör a falon.
A tükör régi volt, és néha megszólalt. Nem sokat beszélt, csak akkor, ha valaki egészen csendben álldogált előtte.
Lumi megállt a tükör előtt, és sokáig nézte magát.
„Semmit nem csinálok jól”, mondta halkan. „A többiek átugrottak. Én meg csak beleestem.”
A tükör felülete megrezdült, mintha víz volna.
„Ma reggel”, mondta a tükör, „hársfateát vittél a nagymamádnak, és megvártad, míg kihűl.”
Lumi pislogott.
„Délben megálltál a rét közepén, mert a legkisebb pajtás lemaradt. Visszamentél érte.”
Lumi lesütötte a szemét. Ezekre nem is gondolt egész nap.
„És hétszer nekifutottál a pataknak”, mondta a tükör. „Hétszer.”
„De hétszer bele is estem”, felelte Lumi.
„Így van”, mondta a tükör. „És hétszer fel is álltál.”
Hétszer beleestem. És hétszer fel is álltam.
Lumi nem felelt semmit. Odakint egy tücsök ciripelt, aztán elhallgatott, aztán újrakezdte.
Lumi leült a párnák közé, és magára húzta a kockás takarót. A takaró még őrizte a délelőtti napfény melegét.
Meggyújtotta a kicsi gyertyát a polcon. A láng halkan sercent, aztán megnyugodott.
Lumi a térdére tette a tenyerét, és sokáig hallgatott. Valami megmozdult a mellkasában, csendesen, mint amikor reggel kinyílik egy szirom.
Aztán felnézett a tükörre.
„Ma hétszer felálltam”, mondta.
„Így van”, felelte a tükör halkan.
Lumi elmosolyodott. Először aznap.
A gyertya lassan égett tovább, a párnák puhán tartották, és odakint a kökénybokrok tovább susogtak az esti szélben.
Van úgy, hogy a legfontosabb jó szót nem másoktól kapjuk, hanem magunknak mondjuk ki, halkan, este, mielőtt elalszunk.
Vége
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Volt olyan napod, amikor úgy érezted, semmi nem sikerül? Mi történt akkor?
- Szerinted miért azt mondta a tükör Luminak, hogy hétszer felállt?
- Mit tudnál ma este kimondani magadról, ami jó volt?
Lumi máskor is belefut hasonló helyzetbe, a fejlesztő mesék mind egy-egy ilyen napról szólnak. A teljes gyűjteményt a mesék gyerekeknek oldalon találod.
