Azon a karácsony estén hamar leszállt a sötétség a Hálakaland völgyére. A tisztás közepén ott állt a fenyő, deres ágakkal, és a hó halkan sustorgott a talpak alatt.

Lumi óvatosan vitte feléje az utolsó viaszgyertyát. Vele ment egy kis mókus is, aki a völgy szélén lakott, egy odvas fában, és mindig előbb szaladt, mint ahogy gondolkodott.

A gyertyát Lumi nagymamája öntötte még ősszel, a tornácon. Egyetlen szál készült belőle, mert a viasz elfogyott.

Ezt kellett feltenni a fenyő legalsó ágára, hogy a völgy lássa, elkezdődött az este.

A mókus meg akarta mutatni, melyik a legszebb ág. Megfordult, a farka meglebbent, és a gyertya kicsúszott Lumi karja alól. Koppant egyet a kövön, aztán kettétört.

Csönd borult a tisztásra. A mókus nyelt egyet, de nem jött ki hang a torkán. Megfordult, és eltűnt a farakás mögött.

Lumi lehajolt, és felszedte a két darabot. Az egyik hosszabb lett, a másik rövidebb, a kanóc mindkettőben ott maradt.

Sokáig nézegette őket a hóban. Aztán elindult a farakáshoz.

„Itt vagy?”, kérdezte halkan.

A fahasábok mögül nem jött válasz, csak egy farokvég rezdült meg a résben.

„Kettétört”, mondta végül a mókus. „Én törtem el.”

„Tudom”, felelte Lumi. Leült a hóba, és maga mellé tette a két darabot.

„Nem haragszom. Gyere ki.”

„Most nem lesz gyertya”, mondta a mókus a farakás mögül.

„De lesz”, mondta Lumi. „Kettő.”

A vastagabb végét beállította egy üres mogyoróhéjba, a vékonyabbat pedig egy fenyőtoboz pikkelyei közé. Két kicsi gyertya lett az egy szálból.

„Gyújtsd meg őket”, mondta a mókusnak. „Mind a kettőt.”

A mókus előbújt. A keze remegett egy kicsit. Elsőnek a rövidebbet gyújtotta meg, aztán a hosszabbat.

A két láng megült a fenyő alsó ágán, és a deres tűlevelek megcsillantak fölöttük.

A völgyből lassan odagyűltek a többiek. Senki nem kérdezte, mi történt a gyertyával, mert két fény világított ott, ahol addig egyet vártak.

„Köszönöm”, suttogta a mókus.

„Jövőre is te gyújtod”, felelte Lumi.

Attól az estétől fogva a fenyő alatt mindig két gyertya égett. A mókus gyújtotta meg őket, minden karácsonykor, és mindig a rövidebbel kezdte.