Lumi ésa keskenyösvény
Egy mese a bátorságról: ahogy Lumi rájön, hogy bátornak lenni nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem hogy félve is lépünk egyet.
Aznap reggel friss szél járta be a Bátorság Hegységét, a sziklák között halkan zörögtek a kavicsok, és a magasban egy sas rajzolt lassú köröket az égre. Lumi a hegy lábánál álldogált, és felnézett a meredek ösvényre.
Odafent, a szikla peremén, egy kilátó várt. Onnan, mesélték, ellátni a világ széléig. Lumi egész nyáron erre a reggelre készült.
De az ösvény keskeny volt, és mellette sötéten ásított a mélység. Lumi gyomra összeszorult, ahogy lenézett.
Éppen indulni akart, amikor halk mekegést hallott. A szikla egyik kiszögellésén egy kisgida reszketett, és nem mert továbblépni a keskeny párkányon.
„Át szeretnék jutni anyához”, mondta a kisgida remegő hangon. „De innen olyan mély minden.”
Lumi a párkányra nézett. Alig volt szélesebb egy tenyérnél. A szíve megdobbant.
Lumi is félt. A lába legszívesebben hátrafelé indult volna. De a kisgida ott állt egyedül, és várt rá.
Lumi vett egy nagy levegőt. A szikla hűvös falához simult, és megtette az első kis lépést.
Csak a lába elé nézett, nem a mélybe. Egy lépés. Aztán még egy. A kavicsok halkan zörögtek a talpa alatt.
Félúton a szél belekapott, és egy kavics megcsúszott a lába alatt. Lumi megállt, a falhoz simult, és megvárta, míg a szíve lecsendesedik. Aztán újra lépett.
Amikor a párkány közepére ért, visszafordult a kisgidához.
„Gyere”, mondta halkan. „Nem baj, ha félsz. Én is félek. De egy lépés mindig belefér.”
A bátorság sokszor csak egyetlen kicsi lépés.
A kisgida remegve elindult utána. Egy lépés, aztán még egy. Lumi végig előtte ment, és csendesen biztatta.
Amikor átértek, a kisgida boldogan szökkent az édesanyjához, és odabújt hozzá. A hegyi kecske gyengéden megbökte az orrával.
Lumi felnézett. Már ott állt a kilátón, a szikla peremén, ahova annyira vágyott. A szél az arcába fújt, és a sas éppen fölötte suhant el.
Odalent kicsinek látszott a világ, de Lumi szíve nagyra nőtt. Nem azért, mert elmúlt a félelme. Hanem mert félve is lépett egyet.
Van úgy, hogy a bátorság nem nagy ugrás, csak egyetlen kicsi lépés, amit akkor teszünk meg, amikor a legjobban félünk.
Vége
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Volt már olyan, hogy féltél valamitől, de mégis megcsináltad? Milyen érzés volt utána?
- Szerinted miért nem fordult vissza Lumi, pedig félt a keskeny ösvényen?
- Mit szoktál csinálni, amikor valami újtól vagy nehéztől félsz?
Lumi máskor is belefut hasonló helyzetbe, a fejlesztő mesék mind egy-egy ilyen napról szólnak. A teljes gyűjteményt a mesék gyerekeknek oldalon találod.
