Volt egyszer egyLumi és a három sötét ablak
Altatómese a nagylelkűségről: a falu végén három ablak maradt sötét, és Lumi egyetlen apró lánggal indult el hozzájuk.
volt egyszer · · ·
Ősz végi este volt, és a falu fölött épp akkor gyúlt ki az első csillag.
Lumi a nagymama tornácán üldögélt, a lépcső legfelső fokán.
A konyha felől sütőtök illata szállt, a vállán a nagymama kendője melegedett.
Az utca házainak ablakában apró lámpások égtek, mind sárga tökből faragva.
„Ma este minden ablakban ég egy lámpás, hogy aki kint jár, hazataláljon”, mondta a nagymama.
Lumi délután maga faragta a magáét, ott a tornác lépcsőjén.
Kikanalazta a magokat egy tálba, aztán két kerek szemet és egy mosolygó szájat vágott rá.
Most ott állt a lámpás a korláton, és puha fénnyel világította meg a lépcsőt.
Vacsora után Lumi végigsétált az utcán, és számolta az ablakokat.
A pék háza után, az utca legvégén három ablak maradt sötét.
Az öreg kertész a küszöbén ült, előtte a faragott tök, benne egy kialudt gyertya.
„Fújt a szél, és nem maradt semmim, amivel meggyújtsam”, mondta halkan.
„A péknek elázott a gyertyája a délutáni esőben. A halász meg még a folyón van.”
Lumi hazaszaladt a lámpásáért. A szél miatt a tök belsejében vitte a gyertyát, két kézzel, lassan.

Odanyújtotta az egészet. „Vidd el, neked jobban kell”, mondta.
A kertész megrázta a fejét. „Akkor a te ablakod marad sötét.”
Lumi leguggolt, és sokáig nézte a két tököt egymás mellett.
Az egyikben ott táncolt a láng, a másikban csak hideg gyertyavég állt.
Aztán óvatosan kivette a saját gyertyáját, és a kanócot a kertész gyertyájához érintette.
A kanóc sercent egyet, és fellobbant. Két láng égett ott, ahol előbb csak egy.
Lumi lámpása semmivel sem lett kisebb, és ugyanolyan melegen világított tovább.
A kertész nem szólt semmit. Betette a lámpást az ablakba, és sokáig nézte.

Aztán fogott egy száraz gyertyát, meggyújtotta a sajátjáról, és átvitte a pékhez.
A pék ablakában is kigyúlt a fény, onnan pedig egy harmadik gyertya került a halász üres ablakába.
Lumi visszaült a tornác legfelső fokára, a nagymama mellé.
Az utca végéig minden ablak világított, egyetlen sötét folt sem maradt.
Messziről csónak koppant a parton, aztán lépések csosszantak a kövön. A halász hazatalált.
A nagymama ráterítette a kendőt, és nem szólt semmit, csak mosolygott.
Lumi szeme lassan lecsukódott, a feje a kendő puha szélére dőlt.
A korláton az ő lámpása pislákolt tovább, csendesen, egészen reggelig.
Amid van, azt megoszthatod: a láng odaát is ég, és a te ablakodban is megmarad.
jó éjt
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Mit gondolsz, miért nem fogadta el a kertész Lumi egész lámpását?
- Volt már úgy, hogy adtál valamit, és közben neked is megmaradt?
- Kinek gyújtanál ma este lámpást a mi utcánkban?




