Lumi és akarácsonyimézeskalács
Lumi három mézeskalács-csillagot visz a havas Nagylelkűség Dombjára, aztán kiderül, hogy négyen lesznek. Meleg karácsonyi mese ovisoknak a nagylelkűségről.
Mesélte Imre Viktor, Mesemorzsák alapító5 perces olvasás · 397 szó
Karácsony reggelén olyan csend borult a Nagylelkűség Dombjára, mintha a hó puha kendő alá rejtett volna minden neszt. A fenyők ága lehajlott a fehér teher alatt. A domb tetején egy kicsi fenyő álldogált, és várta, hogy feldíszítsék.
Lumi a hóba taposott ösvényen kaptatott felfelé. A kosarában három mézeskalács-csillag lapult, cukormázzal, ahogy a nagymamája sütötte. A csillagok halkan koccantak egymáshoz minden lépésnél.
Fönt a dombon már ott sürgölődött a Lila pajtás és a Zöld pajtás. Testvérek voltak, és a domb oldalában laktak.
„Hoztam nektek csillagot!”, kiáltotta Lumi.
A Lila pajtás az alsó ágra akasztotta a magáét, a Zöld pajtás a középsőre. A harmadik ott maradt a kosár alján, Luminak.
Akkor megzörrent a bokor a domb tövében. Egy kicsi szürke pajtás álldogált ott, félig a hóban. Ősszel költözött a domb túloldalára, és a fenyőhöz eddig senki sem hívta.
„Te is jöttél díszíteni?”, kérdezte Lumi.
A kicsi szürke pajtás megrázta magát, és a két üres tenyerét nézte. „Nekem nincs mit feltennem”, felelte halkan.
Lumi belenézett a kosarába. Egyetlen csillag maradt benne, és az az övé volt. Reggel óta arra várt, hogy felakassza, és már azt is kinézte, melyik ágra.
A hó lassan szitált. A kicsi fenyő ágai megbillentek a széltől. Lumi ujjai megszorultak a kosár fülén, és egy darabig senki sem szólt egy szót sem.
Akkor eszébe jutott, mit mondott a nagymamája reggel, amikor a csillagokat a kosárba tette. „Nem az számít, hogy marad”, mondta akkor. „Az számít, hogy jut.”
Nem az számít, hogy marad. Az számít, hogy jut.
Lumi kivette a csillagot a kosárból, és a kicsi szürke pajtás tenyerébe tette.
„Akkor ez a tiéd”, mondta. „Tedd fel te.”
A pajtás sokáig nézte a mézeskalácsot. „Köszönöm”, mondta végül, olyan halkan, hogy alig lehetett hallani.
„Tedd a legfelső ágra”, felelte Lumi. „Onnan látszik a legmesszebbre.”
A kicsi szürke pajtás lábujjhegyre állt, és felakasztotta a csillagot a legfelső ágra. Aztán hátralépett, és onnan nézte.
A Zöld pajtás erre előhúzott a zsebéből egy szem aranyozott diót, és Lumi markába nyomta. „Ezt reggel találtam. Legyen a tiéd.”
„Köszönöm”, mondta Lumi, és zsebre tette.
A Lila pajtás pedig megfogta a kicsi szürke pajtás kezét, és odahúzta a fenyő mellé, hogy ő is közel álljon.
Délre négyen álltak a kicsi fenyő körül. Három mézeskalács-csillag ragyogott az ágakon, és a legfelső ágra az került, amelyik Luminak készült.
Aki egyedül álldogál a szélén, sokszor csak arra vár, hogy valaki szóljon neki. Elég egyvalaki, aki elsőként odamegy hozzá.
Vége
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Te hogy érezted volna magad Lumi helyében, amikor csak egyetlen mézeskalács maradt a kosarában?
- Mit gondolsz, miért esett jól Luminak, hogy a kicsi szürke pajtás akasztotta fel a csillagot a legmagasabb ágra?
- Volt már olyan, hogy odaadtál valamit, amit magadnak szántál? Mi történt utána?
Ha inkább lefekvéshez kell mese, az esti mesék között csendes végű történeteket találsz. A teljes gyűjteményt a mesék gyerekeknek oldalon találod.
