Halloween volt, és Lumi a rókával töklámpásokat rakott ki a tornác lépcsőjére. Öt kis tököt faragtak aznap, és mind az ötnek más arca volt: az egyik vigyorgós, a másik kacsintós, a harmadik csupa fog.

Amikor az ötödiket is meggyújtották, egy éjjeli lepke máris körözni kezdett körülötte. Ekkor nyávogást hallottak a sötét kertből.

„Cica, cica, merre vagy?”, kiáltott Lumi.

„Miaú!”

A kökénybokor alatt két zöld szem világított. Lumi odavitt egy töklámpást, és a fényénél meglátták: egy kis fekete macska kuporgott ott, piros nyakörvvel.

„Egy éjjeli lepke után szaladtam”, mondta a cica. „Látni látok a sötétben, csak azt nem tudom, merre van a házunk. A kék kapus háznál lakom.”

„Hazakísérünk!”, mondta a róka. „De ha legközelebb is eltévedsz, hogyan találunk rád? Olyan fekete vagy, hogy a sötétben alig látni.”

Aztán felcsillant a szeme. „Tudom már! Kötünk rád egy csengőt, és mindig hallani fogjuk, hol vagy!”

„Jó ötlet!”, mondta Lumi, és hozott egy kis csengőt a nagymama varrósdobozából. A róka a nyakörvre kötötte.

Elindultak. A csengő minden lépésnél megszólalt.

„Jaj, ez a csengő a fülembe szól!”, nyávogta a cica, és elszaladt a hang elől. De minél gyorsabban szaladt, annál hangosabban csilingelt a csengő. A cica eltűnt a sötétben.

„Cica, cica, merre vagy?”, kiáltották.

„Miaú!”, jött a válasz, meg egy halk csilingelés.

A csilingelés után mentek, és a farakás mögött megtalálták a cicát. A róka levette róla a csengőt.

Aztán megint felcsillant a szeme. „Tudom már! Legyél fehér! A fehéret mindenki látja a sötétben!”

Levett a szárítókötélről egy kis párnahuzatot, és ráhúzta a cicára. Csak éppen lyukat nem vágott rajta a szemének.

Most már jól látták a cicát. Csak a cica nem látott semmit.

Előbb a lépcsőnek ment neki, aztán a kertkapunak.

„Merre vagyok?”, nyávogta a párnahuzat alól.

Lumi leemelte róla a párnahuzatot. A cica pislogott, a bajsza összevissza állt.

„Te mit szeretnél?”, kérdezte tőle Lumi.

„Én csak haza szeretnék találni”, mondta a cica halkan.

A róka a lépcsőre nézett, ahol az öt tök világított. Most nem csillant fel a szeme. Sokáig nézte a tököket.

„Tudom már”, mondta lassan. „Nem a cicát kell látni, hanem az utat!”

Lumi két töklámpást vitt, a róka hármat, és elindultak a cicával. Útközben letették őket egymás után: egyet a kertkapuhoz, egyet a rét szélére, egyet a fahíd elé, egyet a kanyarba.

A lámpások köré rögtön éjjeli lepkék gyűltek, és a cica lámpástól lámpásig szaladt utánuk. Most mindegyiknél jól látták, merre jár.

Az utolsó tököt a kék kapu elé tették. A cica besurrant a kapun. Két zöld szem még egyszer visszavillant, aztán eltűnt a sötét udvarban.

„Cica, cica, merre vagy?”, kiáltotta utána Lumi.

„Itthon!”

Azóta minden halloweenkor töklámpások világítanak az ösvény mentén, egészen a kék kapuig.