Lumi kalandjai:A szélmalom
A szélmalom három hete áll, a falunak fogy a lisztje, odafent pedig, a szerkezet mellett, három gólyafióka alszik. Egy mese arról, mikor éri meg várni.
A tengerparti falu szélén egy nagy szélmalom állt. Négy hatalmas vitorlája volt, és ha a szél belekapott, az egész falu hallotta, ahogy dolgozik.
Csakhogy három hete meg sem mozdult. A vitorlák mozdulatlanul álltak, mint a felemelt kezek. A molnár minden reggel kiment, megnézte, és fejcsóválva visszament.
A vitorlák vászna szélfútta volt és foltos, a malom tövében pedig kagylóhéj ropogott a lépések alatt.
Lumi éppen akkor érkezett, amikor a falusiak az utolsó zsák lisztet osztották szét a téren.
„Elromlott?”, kérdezte a molnártól.
„Nem tudom”, felelte az ember. „Fent valami megakadt. De én már nem mászok fel, öreg a térdem.”
Lumi felmászott. A létra keskeny volt, és minden fokánál erősebben fújt a szél.
Odafent, a forgó fejszerkezet mellett egy nagy fészek ült, ágakból és nádból rakva. A fészekben három gólyafióka aludt egymáshoz bújva.
Lumi lemászott, és elmondta, mit látott.
A molnár megvakarta a fejét. „Akkor kiszedjük a fészket”, mondta. „A falunak liszt kell.”
Lumi nem szólt rögtön. Aztán annyit mondott:
Még nem tudnak repülni.
A molnár elhallgatott. A falusiak is.
Aznap este a tér közepén két öreg kézimalmot állítottak fel. Lumi őrölt először, aztán a molnár, aztán a takács fia, aztán mindenki sorban.
Lassú munka volt, estére fájt a karjuk. De reggelre lett kenyér.
A kézimalom köve nehezen forgott, és a liszt lassan szitált a vászonra. Aki éppen nem őrölt, az mesélt.
Így ment ez tizenkét napon át. A falusiak közben megszokták, hogy este a téren találkoznak.
A tizenharmadik reggelen a három fióka kiállt a fészek szélére. Egy darabig billegtek. Aztán elrugaszkodtak.
Délben a molnár felmászott a létrán, és kiemelte az üres fészket. Nem dobta el. Letette a malom tövébe, egy száraz helyre, hogy jövőre is meglegyen.
Estére a szélmalom megint zúgott. A falu meghallotta, és sokan kiálltak a kapuba hallgatni.
Van, amikor a várakozás nem veszteség, hanem ajándék annak, aki még nem tud repülni.
Vége
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Volt már olyan, hogy várnod kellett valakire? Milyen érzés volt?
- Szerinted miért nem dobta el a molnár az üres fészket?
- Kire vagy mire érdemes szerinted várni?
