Lumi kalandjai:A kötélhíd
Egy mese a bátorságról: egy kicsi mormota harmadik napja ül a szakadék szélén, Lumi pedig rájön, hogy nem elég egyszer átmenni a hídon.
Magasan a hegyek között, ahol a felhők a szakadék fölött úsznak, egy kötélhíd lógott két szikla között. Deszkák tartották meg kötelek, semmi más.
Lumi egy ködös délelőtt ért oda. Megállt a híd elején, és lenézett. A mélyben egy folyó fehérlett, olyan messze, hogy a hangját sem lehetett hallani.
A szél hol elült, hol nekifutott. Amikor nekifutott, egy felhő beúszott a szakadékba, és a híd közepe eltűnt benne.
A korlát tövében egy kicsi mormota kuporgott. A bundája poros volt, mintha régóta ülne ott.
„Te miért nem mész át?”, kérdezte Lumi.
„Harmadik napja próbálom”, felelte a mormota. „Odaát van a családom. De amikor rálépek, mozogni kezd.”
Lumi megnézte a hidat. Tényleg mozgott. A szél belekapott, és a deszkák halkan összekoccantak.
„Én most átmegyek”, mondta Lumi.
És átment. Nem nézett le, csak a következő deszkát nézte. Amikor a túlsó szikla köve volt a talpa alatt, megfordult.
A mormota még mindig ott ült a másik oldalon, ugyanabban a kuporgó tartásban.
Lumi visszaindult. Ez volt a nehezebb, mert most már tudta, mekkora a szakadék.
A deszkák hangosabbnak tűntek a talpa alatt. A kötél nyirkos volt a ködtől, és hidegen simult a tenyerébe.
Odaért, leült a mormota mellé a kőre, és nem mondta neki, hogy ne féljen. Csak annyit mondott:
Egy deszka. Aztán még egy.
„Ennyi az egész. Nem kell az egészet egyszerre.”
A mormota sokáig hallgatott. Aztán feltette az egyik mancsát az első deszkára.
Együtt indultak el. Lumi számolt hangosan, a mormota meg lépett. A hetedik deszkánál a szél megrázta a hidat, és megálltak. Aztán mentek tovább.
A huszonharmadik deszkánál a mormota hirtelen előreszaladt, mert megérezte a másik oldal szagát.
Odaát három apró mormota bukkant elő a sziklák közül, és nekiugrottak. Egymás hegyén-hátán gurultak a fűben.
Lumi a híd végén állt, és megvárta, amíg elül a por. A mormota egyszer még visszanézett a hídra, aztán eltűnt a többiekkel a sziklák között.
A bátorság nem attól lesz nagyobb, hogy nem félünk, hanem attól, hogy valaki hangosan számol mellettünk, amíg át nem érünk.
Vége
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Volt már olyan, hogy féltél valamitől, de mégis megcsináltad? Mi segített?
- Szerinted miért ment vissza Lumi a mormotáért, ha egyszer már átért?
- Kinek tudnál te hangosan számolni, amíg átér valamin?
