volt egyszer · · ·
Késő délután borult a Barátság Hídjára, és a lenyugvó nap aranyszínű takarót terített a vízre. Lumi lassan ballagott a fapallókon, a kis tarisznyája halkan himbálózott az oldalán.
A hídon szokott találkozni a legjobb barátjával, egy kis kék vízcseppel. A csepp mindig a korlát tövében várta, gömbölyűen és mosolyogva, és együtt nézték minden este, hogyan bújnak elő az első csillagok a folyó tükrén. Most azonban senki sem várta a korlátnál.
Lumi szíve elnehezült. Délben a kis kék csepp előreszaladt a hídon, és nem várta meg őt. „Gyere, ha bírsz!”, kiáltotta vissza, aztán eltűnt a kanyarban. Csak egy mondat volt, de Lumi egész délután ezt forgatta a fejében. Vajon már nem is akar vele játszani?
Most ott állt egyedül, és nem tudta, jön-e még a barátja. Talán megharagudott. Talán csak elfelejtette. A víz csendben csillogott alatta, a levegő pedig egyre hűvösebb lett.
Lumi majdnem hazaindult. De aztán megállt, és a tenyerét a fakorláthoz tette. „Megvárom”, mondta halkan magának. „A barátokat meg kell várni.”
Leült hát a híd szélére. Nézte, ahogy az első csillag megjelenik a víz tükrén, és várt csendben, ahogy a folyó is várta az estét. A szél puhán simogatta az arcát, és valahol a parton egy tücsök ciripelt.
Egyszer csak halk loccsanást hallott. A kis kék csepp bukkant elő a vízből, kicsit lihegve, és felkapaszkodott a pallóra.
„Ne haragudj”, mondta a csepp csendesen. „Egy elveszett kishalat kísértem haza a mamájához, azért késtem. De végig tudtam, hogy megvársz.”
Luminak melegség járta át a szívét. Megértette, hogy a barátság nem azon múlik, ki ér előbb a hídra. Hanem azon, hogy megvárjuk egymást, akkor is, ha kicsit tovább tart.
Egymás mellé ültek a híd szélén, és nézték, ahogy a csillagok egyenként kigyúlnak a víz fölött. A folyó lágyan ringatta a fényüket, és a két barát sokáig nem szólt egy szót sem.
„Holnap újra itt leszek”, suttogta Lumi. „Én is”, felelte a csepp halkan. Aztán Lumi hazaindult, és a hold elkísérte az egész úton. Otthon bebújt a takarója alá, a szeme lassan lecsukódott, és még mindig hallotta a folyó halk csobogását.
és a híd fölött tovább ragyogtak a csillagok.
jó éjt
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Te szoktál várni a barátodra? Milyen érzés az?
- Mit gondolsz, miért nem haragudott meg Lumi a kék cseppre?
- Volt már olyan, hogy egy barátod késett? Mit csináltál, amíg vártad?
