Volt egyszer egyLumi és a hold a folyón
A Tisztelet Folyója fölött lassan hűl a levegő, és a hold csak annak marad meg a vízen, aki nem nyúl bele.
volt egyszer · · ·
Aznap este a Tisztelet Folyója fölött lassan hűlni kezdett a levegő, és a víz olyan simává vált, hogy a nádast is megkettőzte.
Lumi a füves parton ballagott hazafelé. A cipőcskéje orra már harmatos volt, a hátizsákja halkan koppant minden lépésnél.
A folyó fölött ott lebegett az este hűvöse. A túlparton egy fűzfa ága lelógott a vízbe, és lassan ringatózott.
A víz alatt halak időztek, mozdulatlanul. Csak a hátuk csíkja látszott, mint a fűszálak árnyéka.
Lumi leguggolt, és a tenyerével megkocogtatta a vizet.
A halak szétrebbentek. A part képe összetört a felszínen, és a folyó egyszerre üres lett.
Lumi visszahúzta a kezét, és megtörölte a nadrágja szárán.
A parti lapos kövön a bölcs teknős üldögélt. Lassan fordította arra a fejét.
„Sietsz?”, kérdezte.
„Csak látni akartam őket”, felelte Lumi.
A teknős hallgatott egy sort. A nádszálak fölött szitakötő suhant el, aztán megint csend lett.
„A folyó annak mutat meg valamit, aki nem nyúl bele”, mondta végül.
Lumi leült a fűbe, és a tenyerét a térdére tette. Nem csinált semmit.
Eleinte nehéz volt így ülni. A keze meg-megrándult, hogy megérintse a vizet.
Aztán a levegő is elcsendesedett. A nádszálak abbahagyták a hajlongást, és a part füve megállt.
Valahol messze egy kutya ugatott egyet, aztán az is abbamaradt.
A víz lassan összesimult. Először egy hal jött vissza, aztán még kettő, aztán az egész raj.
Végül a hold is leereszkedett a folyóra. Egészben feküdt ott, sértetlenül, ahogy odafönt az égen.
Lumi nagyon halkan vette a levegőt. A hold a vízen maradt.
A partról nézve úgy tűnt, mintha a folyó vitte volna magával, pedig egy tapodtat sem mozdult.
„Köszönöm, hogy szóltál”, suttogta Lumi.
A teknős sokáig nem felelt.
„Én köszönöm, hogy csendben maradtál”, mondta. „Rég üldögélt itt velem valaki így.”
Lumi felállt, és vigyázott, hogy a lépte se csobbanjon. A halak a helyükön maradtak, a hold is.
A teknős lassan lecsúszott a kőről, és a víz még csak nem is loccsant utána.
Otthon a kisablakból még egyszer visszanézett a folyóra. Aztán lefeküdt, és a szeme magától lecsukódott.
A folyó annak mutatta meg a holdat, aki nem nyúlt bele a vízbe.
jó éjt
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Volt ma olyan pillanat, amikor csendben kellett maradnod, hogy észrevegyél valamit?
- Mit szoktál csinálni, ha valaki lassabban válaszol, mint ahogy te szeretnéd?
- Kinek a csendjére vigyáztál ma?
Ha most jó volt elcsendesedni, az esti mesék között találsz még ilyet lefekvés elé. A teljes gyűjteményt a mesék gyerekeknek oldalon találod.



