Volt egyszer egy
Lumi és a kopogó ablak
🎃 Figyelem, ez izgalmasabb mese
Ez a mese kicsit ijesztőbb a többinél: van benne sötét, furcsa zaj és egy jó nagy ijedés. A végén minden kiderül, és senkinek nem esik baja. Hatéves kortól ajánljuk, és jólesik, ha felnőtt is ott ül a felolvasásnál.
Halloween estéje volt, és az egész Hálakalandban lámpások égtek. A kerítések tetején faragott tökök világítottak, a szél pedig hűvösen fújt a Bátorság Hegysége felől.
Lumi későn ért haza. A konyhában még sütőtök finom illata érződött, a kemence oldala langyosan tartotta a meleget. Lumi bebújt a takaró alá, és elfújta a kis lámpást az ablakpárkányon.
Akkor hallotta meg először.
Kopp.
Egy koppanás az üvegen. Csak egy.
Lumi felült, és fülelt. Odakint semmi. „A szél”, gondolta, és visszafeküdt.
Kopp. Kopp-kopp.
Most már három volt, és jóval erősebb.
A függöny résén át valami sötét mozdult odakint. Hosszú volt és vékony. Lassan végigcsúszott az üvegen, megállt, aztán megint kaparni kezdett.
Lumi szíve megdobbant, és a dobogást a fülében is hallotta. Gyorsan a takaró alá bújt. Onnan is hallatszott. Kopp. Kopp. Kopp.
„Reggel megnézem”, suttogta a sötétbe. „Reggel világos lesz.”
De reggelig még nagyon sok óra volt hátra. A takaró alatt melegebb lett a levegő, a kaparás pedig nem hagyta abba.
Lumi kidugta a fejét. A sötét valami újra megmozdult az ablak előtt, és most mintha közelebb hajolt volna az üveghez.
Ekkor jutott eszébe, amit a hegy alatt tanult egyszer, amikor a szél kavicsot görgetett a sziklák között. A félelem nem attól múlik el, hogy behunyjuk a szemünket.
Lumi lecsúszott az ágyról, és meggyújtotta a kis lámpást. A keze remegett, és a fény ide-oda táncolt a falon. Három lépés volt az ablakig. Lumi mind a hármat megtette, és odaállt elé.
„Ki vagy?”, kérdezte. Hangosan mondta, mert úgy bátrabbnak érezte magát.
A sötét alak nem felelt. Csak megint végigsúrolta az üveget.
Lumi megfogta a függönyt, és elhúzta.
És ott, az ablaknak dőlve, ott állt a csipkebokor.
Egész nyáron nőtt a ház oldalánál, és a leghosszabb ága éppen az ablakig ért. Piros bogyók lógtak rajta, és valahányszor a szél nekilökte, a tüskés vessző végigkarcolta az üveget.
Kopp, mondta megint az ág. Kopp, kopp.
Lumi nevetett. Előbb halkan, aztán hangosan, ahogy az nevet, aki nagyon megijedt, és mégsem történt semmi.
Kinyitotta az ablakot. A hideg beszaladt a szobába, az ág pedig egyenesen Lumi tenyerébe koppant. Hűvös volt és kicsit szúrós.
„Szia”, mondta Lumi. „Szóval te voltál végig.”
Leoldotta a lámpásról a szalagot, és rákötötte az ágra. Most már messziről látszott, kié a hang.
Aztán visszafeküdt, és jó szorosan magára húzta a takarót. Odakint feltámadt a szél.
Kopp. Kopp-kopp.
„Jó éjt neked is”, mondta Lumi, és elaludt.
Reggel egyenesen az ablakhoz szaladt. A szalag ott lobogott az ágon, a bogyók pirosan ragyogtak a dérben. Lumi leszedett egy marékkal, bevitte a konyhába, és teát főzött belőle. A csipkebokor ága meg ott maradt az ablaknál, ahol egész télen kopoghatott.
Néha az, ami éjjel kopog az ablakon, reggelre a legszebb bokor a ház mellett. Csak oda kell menni és megnézni.
vége
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Volt már olyan, hogy éjjel hallottál valamit, és nem mertél odanézni? Mi volt az?
- Mit gondolsz, mitől lett Luminak elég bátorsága ahhoz, hogy mégis felkeljen?
- Neked mi segít a sötétben? A lámpa, egy hang, vagy hogy valaki veled megy?
Aki este inkább nyugodtabb mesét keres, az esti mesék között találja meg. Lumi máskor is szembenéz azzal, ami sötétben ijesztőnek tűnik, a halloweeni mesék erről szólnak. A teljes gyűjteményt a mesék gyerekeknek oldalon találod. Ha a mese után kedvet kaptatok a faragáshoz, a tökfaragás lépésről lépésre útmutató nyolc lépésben végigvezet rajta.
