A dallam a fűszálak mögött
A nyár egyik legszebb reggelén Lumi a virágos réten sétált, ahol a fűszálak még őrizték az éjszaka hűvösét. A harmat apró gyöngyökként csillogott mindenfelé, és a levegő tele volt méz illatával.
Lumi vidáman lépkedett, a kis tarisznyája halkan himbálózott az oldalán. A pipacsok felé bólogattak, a méhek álmosan zümmögtek a levendulában.
Egyszer csak megállt. Valahonnan a fűszálak mögül halk, szomorú muzsika szállt felé. Vékony, ciripelő kis dallam volt, olyan csendes, hogy szinte elveszett a szélben.
Lumi óvatosan félrehajtott egy nagy piros szirmot. Ott, egy fűszál tövében, egy kicsi tücsök üldögélt, és a lábacskáján muzsikált. Egyedül volt.
A tücsök olyan pici volt, hogy szinte eltűnt a fűben. Zöld kabátkája beleolvadt a levelekbe, a csápjai pedig szomorúan lekonyultak.
„Milyen szép, amit játszol”, mondta Lumi halkan.
A tücsök ijedten hagyta abba. „Te megálltál?”, kérdezte csodálkozva. „Egész nyáron itt muzsikálok, de mindenki elsiet mellettem. A méhek dolgoznak, a nyulak rohannak, és a dalom mindig egyedül marad.”
Lumi leült mellé a fűbe, és a tenyerét a hűvös fűszálakra tette. „Én meghallgatom”, felelte. „Játszd csak tovább.”
A tücsök először nem mert. Aztán lassan újra megpendítette a lábacskáját, és a dallam felbátorodott. Egyre vidámabban ciripelt, mintha a nap is besegített volna.
Lumi halkan dúdolni kezdett hozzá. A tücsök cirippentett, Lumi dúdolt, a tücsök cirippentett, Lumi dúdolt. Így muzsikáltak együtt, míg a rét meg nem telt zenével.
„Megtanítod nekem ezt a dallamot?”, kérdezte Lumi. A tücsök boldogan bólintott, és hangról hangra megmutatta neki az egészet.
Sokáig szólt a kettejük muzsikája, míg a nap magasra hágott az égen. Lumi nevetett, a tücsök pedig olyan boldogan ciripelt, ahogy még soha.
A pipacsok bólogattak a dalra, a levendula illata pedig körülölelte a kis muzsikusokat.
„Sosem hittem, hogy valaki leül mellém”, mondta a tücsök. Csillogott a szeme. „Most már nem vagyok egyedül.”
„Holnap is eljövök”, ígérte Lumi. „És holnapután is.”
Attól a naptól fogva minden reggel együtt muzsikáltak a réten, a tücsök és Lumi. Aki arra járt, megállt egy pillanatra, mert olyan szép volt a daluk.
Mert az igazi barát nem az, aki a leggyorsabban szalad, hanem az, aki megáll, és meghallgatja a másik csendes dalát.
Vége
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Te szoktál megállni, ha valaki mesélni vagy játszani szeretne veled?
- Mit gondolsz, miért lett vidámabb a tücsök dala, amikor Lumi leült mellé?
- Kivel szeretnél te együtt zenélni vagy játszani a réten?
Lumi máskor is belefut hasonló helyzetbe, a fejlesztő mesék mind egy-egy ilyen napról szólnak. A teljes gyűjteményt a mesék gyerekeknek oldalon találod.
