A Mesemorzsák története
Honnan jött a Mesemorzsák, mi épült fel eddig, és mi készül most. Az egész történet az elejétől, ha nem is a végéig, de a mai napig. Imre Viktor, a Mesemorzsák alapítója írta.
Nem lehet előre tudni, mivé állnak össze a dolgok
Megtörténnek velünk a dolgok, jók és rosszak egyaránt, és abban a pillanatban még nem tudjuk, mi a szerepük. Hogy mivé állnak össze egyszer.
Amikor elkezdtem a skóciai St Andrews-i egyetemet, ahol előbb alkalmazott közgazdaságtant, majd mesterképzésen viselkedési közgazdaságtant tanultam, eszembe sem jutott, hogy egyszer gyermekmárkát álmodok meg, ami a gyermekek egészséges lelki fejlődésével foglalkozik. Persze ehhez rengeteg mindennek meg kellett történnie az egyetem előtt és után is.
A zsebkönyv, amit a szüleimtől kaptam
Gyerekkoromban kaptam a szüleimtől egy kicsi füzetet. Nem bolti kiadvány volt: ők írták tele, kézzel. A címe az volt, hogy Útmutató az élethez.
Egyszerű pontokból állt. Arról szólt, mit szabad, mit lehet, mit kell, és arról is, mit nem illik, mit nem kell, és mit nem szabad semmiképp. Nem magyarázott és nem fenyegetett. Csak felsorolta.
És működött. Onnantól igyekeztem tartani magam ezekhez a pontokhoz. Néha jobban ment, néha kevésbé. Amikor nem ment, kaptam egy-két pofont az élettől, és az mindig visszaterelt.
Akkor eszembe sem jutott, hogy ez ajándék. Ma már tudom, hogy a legnagyobb ajándék volt, amit kaptam: vették a fáradságot, és leírták nekem, hogyan érdemes élni mások között.
Edinburgh, aztán a kiút a mókuskerékből
Az egyetem után egy hatalmas alapkezelőhöz kerültem, az edinburgh-i irodájába, és három évet töltöttem ott. A nevét le sem merem írni.
A Covid idején hazaköltöztem a családomhoz.
És végül itt ragadtam.
Itthon ugyanannál a cégnél folytattam, csak már a „kiváló” magyarországi céges körülmények között. Nehéz műfaj, és aki benne van, az tudja, miről beszélek.
Elég hamar rájöttem, hogy ha maradok, rámehet az egész életem, és a végén sem jutok el oda, ahová szerettem volna.
Így visszanézve éppen ennek köszönhetem, hogy most itt tartok. Az ember elindul egy úton, aztán jön egy pont, ahol átléphet egy másikra. Onnan megint egy újabbra. És ahogy egyik útról a másikra lép, egyszer csak olyan helyen találja magát, amire az elején gondolni sem mert volna.
Vállalkozó lettem, és az első termékem egy hálanapló
Egy idő után nem tudtam megmondani, mi az eredménye annak, amit csinálok. Mentem egyik Excel-táblából a másikba, olyan adatokkal, amiknek számomra semmi értelmük nem volt.
Egy teljesen átlagos hétfői napon gondoltam egyet, és felmondtam. Onnan számítom a vállalkozói létemet, igaz, hogy akkor még sem ötletem, sem tervem nem volt. Azt mondják, elég, ha a következő lépést látod. „Szerencsére” én azt sem láttam.
De egy dolgot azért biztosan tudtam. Ha már vállalkozom, olyasmit csinálok, ami értékálló. Aminek van értelme, és segít az embereknek. Talán azért is volt ez fontos, mert olyan világban élünk, ahol futószalagon jönnek szembe velünk a felszólítások, a social médián és mindenhol máshol, hogy vegyük meg a következő semmirekellő terméket XYZ kuponkóddal. Ami persze mindenkinek jó, csak a vásárlónak nem.
Végül az önismereti és önfejlesztő termékeknél kötöttem ki. Érdekelt, sokat foglalkoztam vele, és használtam is. Az első saját termékem egy hálanapló lett.
Én magam is vezettem hálanaplót hosszú ideig, és sokat segített. Nem elméletből tudtam, hogy működik, hanem onnan, hogy tényleg működött. Az én hálanaplóm egyébként egy üres notesz volt. Az igazi irónia az, hogy azt a noteszt pont a felmondáskor kaptam „goodbye Viktor” ajándékként a volt kollégáktól.
Visszatérve a történethez: úgy gondoltam, érdemes megcsinálni a naplót, mert szerettem volna másnak is odaadni, ami nekem bevált.
A hálanapló egyszerű elven működik. Írj le naponta három dolgot, amiért hálás vagy. Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken. Száraznak hangzik, és tényleg nincs benne semmi fordulat. Mégis működik: ha sokáig a jó dolgokra figyelsz, egy idő után már nem kell keresned őket: észreveszed. Pontosabban megtanulod észrevenni.
Amit közben az embereken láttam
Mindig sok ember vett körül, és évről évre több. Egy biztos: ahány ember, annyiféle.
Én magam régóta figyelem az emberek viselkedését. Hogy miért, azt nem tudom megmagyarázni, de így van. Talán nem is véletlen, hogy viselkedési közgazdaságtant tanultam az egyetemen. Erre most, írás közben döbbenek rá.
Mindig meglepett, hányan nincsenek tisztában azzal, mit illik és mit szabad. Hányukból hiányzik az empátia. Hányan nem tisztelik a másikat. Hányan nem tudják megkülönböztetni az ismerőst a baráttól. Ezt még órákig tudnám sorolni.
Ami igazán feltűnő: a legtöbb embernek önmagával van a baja. Aki magát nem szereti, az mást sem tud igazán szeretni.
Ez nem felnőttkorban kezdődik. A személyiség és az értékek nagy része gyermekkorban alakul ki. Felnőttként is lehet rajta dolgozni, de mennyivel könnyebb dolga lenne az embernek, ha az alapok a helyükön lennének.
A szülő egyik legnagyobb feladata épp ez. Csak vannak helyzetek, ahol tehetetlen. Otthon elvégzi a dolgát, de amit a gyermek az iskolában, az óvodában, más közösségekben és a képernyőn kap, azzal nehéz versenyezni.
Így lett belőle gyermekeknek szóló napló
Amikor láttam, hogy a hálanapló működik, arra gondoltam, milyen jó lenne, ha ilyesmi egy gyermek kezébe is eljutna. Rögtön jött a másik gondolat is: egy üres füzet egy gyermeknek nem mond sokat. Három kérdés egy üres lapon nem köti le.
Abban, hogy ebből gyermekeknek szóló napló legyen, sokat győzködött Sinka Gabriella, az asszisztensem és üzleti jobbkezem, öt gyönyörű gyermek büszke, tudatos édesanyja.
Ezért ültettem a naplót egy mesébe. Egy hosszú, kerek történetbe, aminek van térképe, főszereplője és tizenkét állomása.
És ha már belefogtam, nem álltam meg a hálánál. A hála csak egy a sok közül, amit egy gyermek ezekben az években tanul. Ugyanígy tanulja, mit jelent jó barátnak lenni, kivárni valamit, bocsánatot kérni, és hogy magához is lehet kedves. Ez nem hiányosság, hanem maga a gyermekkor munkája. Csak ritkán jut rá szó és alkalom.
Ezért lett tizenkét érték a naplóban, nem egy: hála, kedvesség, barátság, tisztelet, empátia, türelem, család, nagylelkűség, bátorság, önszeretet, megbocsátás. A neve Hálakaland Napló, de sokkal többről szól, mint a hála.
Azt sem akartam, hogy a könyv csak megnevezze az értékeket. Azt akartam, hogy rögzüljenek. Ezt kérdésekkel lehet elérni, meg úgy, hogy a gyermek csinál is valamit, nem csak olvas.
És egy gyermeknél a jutalom sem maradhat el. Ezért került a könyvbe színező, és ezért van minden fejezet végén egy jelvény, amit ki lehet színezni. A jelvény azt jelenti, hogy az adott értéket megértette.
Így lett a Hálakaland Napló tizenkét hetes utazás 5–12 éveseknek: tizenkét fejezet, tizenkét hét, és minden hét egy értékről szól. A grafikát Török-Sánta Vivien Ibolya készítette, a kérdéseket Kalász Cintia pszichológus nézte át, a könyv pedig Debrecenben készült, az Alföldi Nyomdában. A meséket és a naplót ugyanaz a figura viszi végig, Lumi, akinek a neve a hála fényét jelenti. A világáról és arról, hogyan építettük fel Vivivel, külön cikkben írtam.
Ha a gyermek még nem tud írni, csináljátok együtt. Ő mondja a választ, te pedig leírod neki. A naplót így is végig lehet vinni, és a közös kitöltéstől lesz belőle igazi beszélgetés.
Fiús és lányos borítóval, belül ugyanaz a tizenkét hét
(Mindegyik napló kérhető névre szólóan, a gyermek nevével gravírozva. Így az első oldal előtt már az is világos, hogy ez az övé.)
Fontos volt, hogy a digitalizáció korában, amikor a képernyő egyre többet vesz el a valódi kapcsolódásból, legyen a kezünkben valami, ami nélküle is összehozza a szülőt és a gyermeket.
Ezért nem feladatgyűjtemény lett. Olyan kérdéseket írtam bele, amiket iskola vagy óvoda után sokszor elfelejtünk megkérdezni. Pedig ha nem kérdezzük meg, nagyon sok mindent nem tudunk meg a saját gyermekünkről.
A nyitólevélben ezt írtam a gyermeknek: Amikor ezt a naplót megálmodtam, visszagondoltam a saját gyermekkoromra.
És valóban: ez a napló ugyanazokat az értékeket hordozza, amiket én is megkaptam. Csak az én füzetem nem volt interaktív, és közel sem ennyire játékos.
Nem akartam megállni egy könyvnél
Azóta meglepően sokan írták meg, hogy a napló használata közben mennyi új dolgot tudtak meg a saját gyermekükről. Olyasvalakiről, akivel nap mint nap együtt élnek. Ezekre a kérdésekre eddig valahogy nem jutott idő, vagy egyszerűen nem merültek fel.
Annyira megszerettem ezt a munkát, hogy nem akartam megállni egyetlen könyvnél.
Azt szerettem volna, hogy legyen egy hely, ahol a Hálakaland Naplóhoz hasonló dolgok születnek. Ne egy termék legyen, hanem egy egész: mesék, cikkek, eszközök, útmutatók, társasjátékok, és egy közösség azokból a szülőkből, akik ugyanezt keresik.
És azt is fontosnak tartottam, hogy ebből minél több legyen ingyenes. Olyan, ami nem kerül semmibe, mégis hasznos, mégis segít.
Ez a hely lett a Mesemorzsák.
Ami azóta épült
Tavaly ősszel indult el az oldal, és azóta nőtt rá minden más.
Közel nyolcvan mese Mind szabadon olvasható az oldalon, és mind a tizenkét érték köré épül. A legtöbben az esti mesék közül választanak, de vannak fejlesztő és nyugtató mesék is, meg külön őszi és karácsonyi gyűjtés.
Három mese, amivel kezdeni érdemes Lumi és a kanál méz arról, hogy egy kanál mézben egy egész nyár munkája van. Lumi és a bölcs teknős a tiszteletről. És a haragos vulkán arról, hogy a düh nem baj, csak kell neki hely.
Videók Van olyan este, amikor nincs erőd felolvasni. Ezért veszem fel a meséket a YouTube-csatornánkon. Nem helyettesíti, hogy te olvasol, de van, amikor kisegít.
Lumi és a kanál méz, felolvasva
Nyomtatható dolgok Színezők évszakonként, és egy ingyenes esti mese csomag hét mesével és a hozzájuk tartozó kérdésekkel.
Ami készül
A naplóval nem ér véget a sor. Ugyanaz a tizenkét érték több formában is működik, és ezeken dolgozom most.
Kooperatív társasjátékok és érzelemkártyák Olyan játékok, amikben nem egymás ellen mentek. A nyerés helyett a közös nevetés a cél.
Babanapló A legkisebbeknek, illetve inkább a szüleiknek, mert eleinte ők írják.
Digitális tartalmak Hangos mesék és szülői segédanyagok, hogy a képernyő ne ellenfél legyen, hanem eszköz.
Új naplók és könyvek Lumi történeteinek folytatása, és más korosztályoknak szóló változatok.
Ezeket előbb mutatom meg a hírlevélben, mint bárhol máshol. Nem marketingfogásból: egyszerűen ott tudok először szólni.
Miért csinálom
Azt a füzetet nem az iskolához kaptam. Azért kaptam, hogy tudjam, hogyan kell élni mások között. A szüleim vették a fáradságot, és leírták nekem.
A legnagyobb álmom, hogy egyszer én magam is jó apa legyek, és hogy a saját gyermekeimnek is továbbadjam, amit kaptam. Ha csak fele olyan jó szülő leszek, mint a szüleim, az már hatalmas győzelem.
Most ugyanezt csinálom, csak nem füzetben, hanem mesében, naplóban és játékban.
A nevelés a szülőé, abba nincs beleszólásom. Amit hozzá tudok tenni, az az alkalom: egy mese és egy kérdés, ami este már ott van az asztalon, és nem kell kitalálni. Egy színező, a napló, egy útmutató egy közös programhoz, vagy az érkező társasjátékok.
