Mondókákmozdulattal

A mozdulat

1. Az egész alatt Tenyércsiklandozó. A gyerek az öledben ül vagy veled szemben, és az egyik kezét odaadja neked.
2. „Kerekecske, dombocska” A mutatóujjaddal lassú köröket rajzolsz a tenyere közepére. Egy kör egy szóra, tehát kettő ebben a sorban.
3. „ott szalad a nyulacska!” Ezt a sort egy lélegzetre mondd, és a végén csiklandozd meg: a hóna alatt, a nyakán, vagy mindig máshol. A gyűjtő külön feljegyezte, hogy nem ugyanott, és ettől működik: a baba tudja, hogy jön valami, de nem tudja, hova.

A mozdulat

1. Az egész alatt Karon vagy kocsiban ringatás. A gyűjtések ezt egybehangzóan írják le: előbb nagyobb kilengéssel ringatsz, aztán már csak helyben, egyre lassabban.
2. „Aludj, babám, aludjál” Az első sort még normál hangerővel, de lassan.
3. „nyuszika is alszik” Innentől minden sor legyen halkabb az előzőnél. Ez a lassulással együtt jár: ahogy a ringatás csendesedik, úgy a hang is.
4. „esti harang hallik” Az utolsó sor után ne kezdd rögtön elölről. Várj, és ha még ébren van, kezdd újra, még halkabban. Amikor elaludt, a ringatás és a mondóka egyszerre áll le.

A mozdulat

1. Az egész alatt Üljetek szemben egymással a földön, a lábatok érjen össze, és fogd a gyerek két kezét. Nagyobb babánál ülhet az öledben is, háttal neked.
2. „Csónakázunk, ringatózunk” Lassú, egyenletes dőlés jobbra és balra, a mondóka ütemére.
3. „jobbra dőlünk, balra dőlünk” Ugyanaz, de nagyobb kilengéssel.
4. „Jön a hullám, nagy hullám” Húzd magad felé a gyereket, aztán engedd vissza.
5. „és majdnem, majdnem kidőlünk!” Dőljetek hátra együtt, amíg a hátad majdnem a földet éri, aztán gyertek vissza. A „majdnem” a lényeg: nem esünk el, csak megijedünk egy kicsit, és utána nevetünk.

A mozdulat

1. „Kerek tenyér, nyílj ki szépen” Fogd meg a baba kezét, és a hüvelykujjaddal simítsd szét az ujjait, hogy a tenyere kinyíljon.
2. „belül puha, mint a hó” Simítsd végig egyszer a tenyere közepét, lassan.
3. „Körbejárok, körbejárok” A mutatóujjaddal körözz a tenyerén, kifelé haladó körökben. Egy kör a sor első felére, egy kör a másodikra.
4. „a közepén: csiklandó!” Bökj a tenyere közepébe, aztán fuss fel az ujjaiddal a hónaljáig. Ez a poén, ezért az utolsó szót emeld meg.

A mozdulat

1. Az egész alatt A babát a térdedre ülteted, és a két kezét fogva tapsoltatod. A ritmus végig egyenletes, nem gyorsul.
2. „Süti, süti pogácsát” Tapsolás helyett mehet úgy is, hogy a két tenyeret egymáshoz lapítod, mintha pogácsát nyomkodnál. Sok baba ezt hamarabb utánozza, mint a tapsot.
3. „tejbe-vajba az apjának” Ennél a sornál emeld meg a hangod: ez a jó rész.
4. „sóba-vízbe a dadának” Ezt halkabban, lefelé. A két sor ellentéte adja a mondóka viccét, és a baba a hangsúlyból érti meg, nem a szavakból.

A mozdulat

1. Az egész alatt Ujjasdi. A hüvelykujjtól haladsz a kisujj felé, és minden ujját sorban megfogod. Egy ujj, egy sor.
2. „Ez elment vadászni” A hüvelykujját fogd meg, és mozgasd meg egyszer.
3. „ez meglőtte” A mutatóujja következik.
4. „ez hazavitte” A középső ujja.
5. „ez megsütötte” A gyűrűsujja.
6. „ez az icike-picike meg megette!” A kisujjánál a hangod is menjen vékonyabbra, és a sor végén rázd meg enyhén a kisujját. A gyűjtésben pontosan ez a záró mozdulat.

A mozdulat

1. Az egész alatt A babát az öledbe ülteted, szemben veled, és fogod a két csuklóját. Te tapsoltatod addig, amíg magától nem megy.
2. „Tapsi, baba, tapsi” Négy lassú taps, szótagonként egy.
3. „mit fog mama hozni?” Kérdő hangsúly, és a sor végén tarts egy pillanatnyi szünetet. A szünet után figyelmesebb.
4. „abba fog a kis Ágicka” Az „Ágicka” helyére a saját gyereked nevét mondd. A gyűjtésben is így áll, „vagy más” megjegyzéssel: a név cserélhető.
5. „futni, futni, futni, futni!” Gyors tapsolás, olyan gyorsan, amennyire bírod. Ez a mondóka poénja, és a baba ezt várja.

A mozdulat

1. Az egész alatt Pelenkázáshoz és öltöztetéshez való: a baba hanyatt fekszik, te pedig a lábujjait fogod meg sorban. Sok baba a számolás alatt abbahagyja a kapálózást, mert figyel.
2. „Egy lábujj, két lábujj” A nagylábujjtól indulj, és minden számnál csippentsd meg a következő ujját.
3. „Ennyi fér egy kicsi lábba” Fogd át az egész talpát a tenyereddel, és szorítsd meg egyszer.
4. „Most a másik lábadat!” Engedd el, és vedd kézbe a másik lábát.
5. „Hat, hét, nyolc, kilenc, tíz” Ugyanaz a csippentés, most gyorsabban.
6. „Mind a tíz a te lábad” Fogd össze a két talpát, és érintsd őket egymáshoz.

A mozdulat

1. Az egész alatt Ez nem játék, hanem lecsengetés. Ülj le az ágy szélére, és minden sornál simítsd végig egyszer a gyerek homlokát, a hajtő felől a szemöldöke felé, lefelé. A lefelé irányú simítás lecsukja a szemet, a felfelé irányú kinyitja: itt csak lefelé simíts.
2. „Elaludt a kismadár” Az első négy sor ereszkedjen: mindegyiket egy kicsit halkabban mondd, mint az előzőt.
3. „Csak a hold nem alszik el” Ennél a sornál állj meg egy pillanatra, aztán folytasd. A megállás hallható, és pont ez a dolga.
4. „ő majd szól, ha reggel lesz” Az utolsó sor után ne mondj semmit. A csend a mondóka része.

A mozdulat

1. Az egész alatt Naphívogató: akkor mondják, amikor a nap felhő mögé bújik. Menjetek az ablakhoz vagy ki az udvarra, és nézzetek fel.
2. „Süss fel, nap! Fényes nap!” Nyújtsd a két karodat a magasba, és nyisd szét az ujjaidat, mint a napsugarakat. A gyerek utánozza.
3. „Kertek alatt a ludaim megfagynak” Húzd össze magad, öleld át a válladat, és rezegj, mintha fáznál. A két mozdulat ellentéte a mondóka egésze: fent a nap, lent a didergés.
4. Ha közben tényleg kisüt a nap, azt ünnepeljétek meg. Kisgyerekek egy ideig komolyan hiszik, hogy ők hívták elő, és ebből a hitből semmit nem kell lebeszélni.

A mozdulat

1. Az egész alatt Kétféleképpen megy. Hintán: a gyerek ül, te lököd, és a mondókát a lengés ütemére mondod. Ölben: a gyerek a térdeden ül, szemben veled, fogod a kezét, és te ringatod jobbra-balra.
2. „Hinta, palinta” Két kilengés, lassan.
3. „régi dunna, kis katona” Két kilengés, valamivel nagyobb.
4. „ugorj a Tiszába!” A legnagyobb lendítés, aztán megállás. Ölben: az utolsó szónál megemeled a gyereket, és visszateszed. Ha kicsi, a megemelés maradjon pár centi: a mondóka a várakozástól működik, nem a magasságtól.

A mozdulat

1. Az egész alatt Kézen fogva sétáltok, és közben mondjátok együtt. Járni tanuló gyerekkel is megy, mert a mondóka rövid, és mindig ugyanoda fut ki.
2. „Sétálunk, sétálunk” Nyugodt tempójú séta, lépésenként egy szótag.
3. „egy kis dombra lecsücsülünk” Lassíts, és kezdj el lefelé hajolni. A hangod is ereszkedjen.
4. „csüccs!” Leguggoltok, mind a ketten. Ha van a közelben egy padka vagy egy fűcsomó, oda üljetek le: a gyerek hamar rájön, hogy a szó és a hely összetartozik, és onnantól ő vezet oda.

A mozdulat

1. „Két kicsi kéz: taps, taps, taps” Három taps, egyenletesen.
2. „Két kicsi térd: kopp, kopp, kopp” Háromszor a két térdedre csapsz a tenyereddel.
3. „Két kicsi láb: topp, topp, topp” Háromszor dobbantasz. Ülve is megy: a sarkadat emeld és ejtsd.
4. „Két kicsi szem: hunyd le. Pszt” A tenyeredet a szemedre teszed, és elhallgatsz. Ez a mondóka azért ér véget csenddel, mert így pörgetés után is le lehet vele állni: a gyerek utánozza a záró mozdulatot, és megnyugszik.

A mozdulat

1. „Megy a kocsi, döcög, döcög” Ültesd a gyereket a térdedre, arccal feléd, és fogd a két kezét. Lassan, egyenletesen ringasd a lábadat.
2. „kő az úton, zöttyen egyet” Egyetlen nagyobb zökkenő: emeld meg a sarkadat, és ejtsd vissza.
3. „Megy a kocsi, gyorsul, gyorsul” Ugyanaz a ringatás, de kétszer olyan gyorsan.
4. „árok, árok: belefordul!” Nyisd szét a térdedet, és hagyd, hogy a gyerek becsússzon közéjük. Tartod a kezét végig, tehát nem esik. Ez a tetőpont.

A mozdulat

1. Az egész alatt Szemben ültök. A két kezetek felváltva kerül egymásra: az ő keze, a tiéd, megint az övé. A legfelső kézfej bőrét finoman megcsípitek hüvelyk- és mutatóujjal, és így emelgetitek a kart, fel és le, a mondóka ütemére.
2. „komámasszony kéreti a szekerét” Ez a leghosszabb sor, tehát itt lassíts, hogy kiférjen a kar-himbálás.
3. „tyúkok ülnek rajta” A csípés elenged, a kezek szétválnak.
4. „Hess le, tyúkok, hess le, hess le!” Ezt már nem éneklitek, hanem mondjátok, és közben egymás felé csapkodtok a tenyeretekkel, mintha tyúkokat hessegetnétek a szekérről. Nem ütés, csak legyintés a levegőbe.

A mozdulat

1. „Öt kis ujj a paplan alatt” Fogd össze a gyerek öklét, vagy takard le a saját tenyereddel.
2. „Ez az első fölkel: hopp!” Told ki a hüvelykujját, és pöccintsd fel.
3. „Ez a második ásít” A mutatóujját húzd ki, és közben tátsd ki nagyra a szádat, mintha ásítanál. Az ásítás ragadós, tehát ezt a gyerek átveszi, és pont ezért jó lefekvés előtt.
4. „Ez a harmadik topog” A középső ujját kopogtasd a saját tenyereden.
5. „Ez a negyedik integet” A gyűrűsujját fogd meg, és mozgasd jobbra-balra.
6. „Ez az ötödik alszik még” A kisujját hagyd behajlítva, és takard rá a tenyeredet.
7. „Pszt” Tedd az ujjadat a szádra. Suttogd, ne mondd.

A mozdulat

1. Az egész alatt Eső után, csigára. A csiga a gyerek tenyerén ül, vagy egy levélen, és amíg mondjátok, várjátok, hogy kidugja a szarvát. Ez a mondóka türelemjáték: a csiga a saját tempójában jön elő.
2. „Csigabiga, gyere ki” Halkan mondd. A csiga a rezgésre húzódik vissza, tehát ne kiabálj, és ne kopogtasd a házát.
3. „Kapsz tejet, vajat” Az ígérgető rész. Két ujjal mutasd a levegőbe, hogy mit adnál.
4. „holnapra is marad” Ha a végére sem jött elő, tegyétek vissza oda, ahol találtátok, és gyertek vissza később. Ez is a játék része, és a gyerek megtanulja, hogy nem mindenkit lehet sürgetni.

A mozdulat

1. Az egész alatt Négy sor, soronként hét szótag. Kétszer elmondva, nem hadarva, körülbelül húsz másodperc: ennyi ideig érdemes szappanozni.
2. „Hab a tenyér közepén” Szappan a tenyér közepére, összedörzsölöd a két tenyeret.
3. „körbedörzsöljük szépen” Az egyik tenyered a másik kézfejére, körkörösen. Aztán fordítva.
4. „Ujj az ujjhoz, hüvelyk is” Az ujjak egymásba fűzve, majd a hüvelykujjat körbe a másik tenyérben. A hüvelykujjról szoktak megfeledkezni, ezért van külön a szövegben.
5. „csuklóig, és kész a kéz!” Lemosod a csuklót is, és öblítesz.

A mozdulat

1. Az egész alatt A mondóka az ÜTEMET adja, nem az időt: minden sorhoz tartozik egy mozdulat, tehát amíg a szöveg tart, addig minden felület sorra kerül. Kezdd elölről annyiszor, ahányszor a fogmosás tart. Előnye a homokórával szemben, hogy a gyerek is tudja mondani, tehát csinálja, nem csak nézi.
2. „Jár a kefe körbe-körbe” Körkörös mozgás a külső fogfelszínen.
3. „fönt a fogsor, lent a fogsor” Felső fogsor, majd alsó fogsor. A szót és a mozdulatot egyszerre.
4. „Kint is súrol, bent is súrol” Külső oldal, majd belső oldal.
5. „és a végén: öblítünk!” Kiköpés és öblítés. Ez a jutalom-mozdulat, csináld nagy lendülettel.

A mozdulat

1. „Nyújtózz nagyot, mint a macska” Négykézláb, a hátad domborítsd fel, aztán engedd le. Állva is megy: a karod nyújtsd a magasba, és állj lábujjhegyre.
2. „Gömbölyödj, mint egy süni” Guggolj le, és fogd át a térdedet. Húzd be a fejedet.
3. „Ugrálj hármat, mint a béka” Guggolásból három ugrás előre.
4. „És most állj meg. Lélegezz” Megállsz, és háromszor lassan be- és kilélegzel. A mondóka négy sora fölfelé visz, aztán letesz: reggeli ébresztőnek és délutáni levezetésnek is jó.

A mozdulat

1. Az egész alatt Az öklöddel úgy csinálsz, mintha mákot törnél egy mozsárban: fel és le, egyenletesen. A gyűjtő szó szerint ezt jegyezte fel.
2. „Töröm, töröm a mákot” Két nagy törő mozdulat, a két „töröm” szóra.
3. „sütök vele kalácsot” A két tenyered egymáshoz nyomod, és fordítasz rajta, mintha tésztát formáznál.
4. „neked adom, Marika!” A „Marika” helyére annak a nevét mondod, akinek adod. Csoportban ez a játék lelke: aki nevet hall, az beül középre, és ő mondja legközelebb. A név mindig cserélődik.

A mozdulat

1. „Ez a mókus fára mászik” Két kézzel mászó mozdulat felfelé, mintha kötelet húznál.
2. „ez a süni gombolyog” Guggolj le, fogd át a térdedet, és gurulj oldalra.
3. „Ez a béka nagyot ugrik” Guggolásból egy nagy ugrás előre.
4. „ez a kígyó tekereg” Az egyik karod hullámzik előre, mint egy kígyó.
5. „Ez a bagoly meg se moccan” Szoborrá dermedsz. Aki megmozdul, kiesik.
6. „csak néz, néz, néz, és figyel” Csak a fejed fordul, háromszor: balra, jobbra, előre. A test nem mozdul. Ez a mondóka azért jó nyüzsgés után, mert szoborral zárul.

A mozdulat

1. Az egész alatt Két felnőtt vagy két nagyobb gyerek fogja a harmadikat: egyikük a két csuklóját, másikuk a két bokáját. Így lóbálják, előre-hátra, a mondóka ütemére.
2. „Zsipp, zsupp, kenderzsupp” Két lóbálás, nem nagy kilengéssel. A gyerek feje végig magasabban legyen, mint a csípője.
3. „ha megázik, kidobjuk” A gyűjtésben az utolsó szónál elengedik, és a gyerek homokba vagy fűbe esik. Ma ezt ne csináld: a lóbálás után ENGEDJÉTEK LE, ne ejtsétek. Ágyra, matracra vagy fűbe, két kézzel kísérve. A játék attól jó, hogy repül, nem attól, hogy landol.

A mozdulat

1. Az egész alatt Menetelő mondóka: egymás mögött vagy egymás mellett mentek, és a lépés a szótagokra esik. Sétán, lépcsőn, hosszú folyosón működik a legjobban, mert a ritmus viszi előre a lábat.
2. „Aki nem lép egyszerre” Indulj bal lábbal, és hangsúlyozd ki minden második szótagot. A gyerek magától igazodik hozzá.
3. „mert a rétes nagyon jó” Itt lehet gyorsítani, ha bírja. A tempóváltás a mondóka fele: gyorsítasz, aztán visszaveszed.
4. „katonának az való” Az utolsó szónál álljatok meg egyszerre, két lábbal. Ha valaki továbblép, azon nagyot lehet nevetni, és kezditek elölről.

A mozdulat

1. Az egész alatt Bújócska-indító. A gyerekek utánozzák, amit a mondóka mond, és az utolsó szónál indul a játék.
2. „Lumi gurul, Lumi áll” Körözz a két öklöddel egymás körül, aztán állj meg feszesen.
3. „Lumi hármat tapsol már” Három taps.
4. „Lumi bújik, Lumi les” Tenyérrel takard el a szemed, aztán less ki két ujjad között.
5. „Lumi téged megkeres!” Mutass rá valakire. Ő lesz a hunyó, és onnantól számol.

A mozdulat

1. Az egész alatt Gólyalátó mondóka: tavasszal, amikor az első gólyát meglátjátok, ezt kiabálják utána. Mutass rá, és mondjátok együtt, hangosan.
2. „mitől véres a lábad?” Kérdő hangsúllyal, és emeld fel az egyik lábadat, mintha te lennél a gólya.
3. „síppal, dobbal, nádi hegedűvel” Három mozdulat egymás után: síp, tehát fütyülsz; dob, tehát a combodon dobolsz; hegedű, tehát a bal karodra fektetett képzeletbeli vonóval húzol egyet. A gyerekek ezt a hármat tanulják meg elsőnek.

A mozdulat

1. Az egész alatt Katicaröppentő. A katicabogár a gyerek ujjbegyén ül, és amíg a mondóka tart, felmászik az ujja hegyére. A végén elrepül.
2. „Katalinka, szállj el” Tartsd a kezed vízszintesen, és emeld lassan. A katica a legmagasabb pont felé mászik, tehát magától megy az ujjad hegyére.
3. „onnan is kivesznek” Ez a sor kétszer jön. Mire másodszorra elhangzik, a katica rendszerint a körmödnél tart.
4. „mindjárt agyonvernek” Az utolsó szónál fújj rá egy egészen kicsit, vagy csak várj. Elrepül magától. Ne pöcköld le, és ne szorítsd meg: a katica elpusztul tőle.

A mozdulat

1. Az egész alatt A gyerekek körben ülnek vagy állnak, egy valaki középen. A kör tagjai összezárt tenyérrel tartják a kezüket, és egy gyűrű vagy egy kavics vándorol köztük kézről kézre.
2. „Csön, csön gyűrű, arany gyűrű” Az, aki a gyűrűt indítja, végigmegy a soron, és minden tenyérbe belenyúl. Egy tenyérben otthagyja, de mindegyiknél ugyanúgy mozdul, hogy ne lehessen látni, hol.
3. „nálad, nálad ezüst gyűrű” A középen álló figyel. Ez az ő ideje: az arcokat nézze, ne a kezeket.
4. „itt csörög, itt pörög, itt add ki!” Az utolsó szónál a középen álló rámutat valakire. Ha eltalálta, cserélnek. Ha nem, marad középen, és jöhet még két tipp.

A mozdulat

1. Az egész alatt A gyerekek körben állnak, a számoló középen. Minden HANGSÚLYOS szótagnál a mutatóujjaddal ráböksz a következő gyerekre, sorban, körbe.
2. „Alma, körte, szilva, dió” Négy bökés, mindegyik gyümölcsnévnél egy.
3. „Egy, kettő, három, négy” Itt gyorsíts: négy gyors bökés egymás után.
4. „ötöt mondok: most te légy!” Az utolsó szónál megállsz. Akire a kezed mutat, az a fogó.

A mozdulat

1. Az egész alatt A gyerekek kézen fogva kört alkotnak, és körbejárva mondják. Egy valaki kívül marad, kezében egy zsebkendővel, és a körrel ellentétes irányban sétál.
2. „Elvesztettem zsebkendőmet” A kívül sétáló elindul. A kör lassan forog.
3. „aki nekem megtalálja” Valahol menet közben leejti a zsebkendőt valaki mögé, feltűnés nélkül. Ehhez nem kell megállnia.
4. „megölelem érte” Az utolsó szó után az áll fel, aki mögé a zsebkendő esett: felkapja, és kergetni kezdi a kívül sétálót. Ha a menekülő beér az üresen hagyott helyre, ő megmenekült, és a kergető viszi tovább a zsebkendőt.

A mozdulat

1. Az egész alatt A gyerekek körbe vagy sorba állnak. Aki kiszámol, előbb közli, melyik mondókát fogja mondani, aztán elkezdi. Magán kezdi, és onnan megy körbe.
2. „Ecc-pecc, kimehetsz” Minden ritmikai egységnél megérint vagy megbök egy gyereket. Nem szótagonként: a mondóka lüktetése szerint, ahogy magadtól mondod.
3. „hüccs!” Akire az utolsó szó esik, az kiesik vagy félreáll. Aki utolsónak marad, az lesz a fogó vagy a hunyó.
4. Ha a kiszámolóra magára esik az utolsó szó, két megoldás van: vagy újrakezdi és magát kihagyja, vagy átadja a mondókát a bal oldali szomszédjának. Ezt előre kell tisztázni, különben vita lesz belőle.

A mozdulat

1. Az egész alatt Hosszú kiszámoló, tehát több gyerekre elég. A bökés itt is a lüktetést követi, nem a szótagokat.
2. „hajdú sógor, mit kívánsz?” A kérdő sornál sokan megállnak egy pillanatra. Nem kell, de a szünet után jobban figyelnek.
3. „dobd ki ezt a kis komát!” Akire az utolsó szó esik, az kiesik. A hosszú kiszámolókat általában csak egyszer mondják el, aztán újrakezdik a maradékkal.

A mozdulat

1. Az egész alatt Kiszámoló, de mondóka-versként is megáll: hat sor, végig ugyanaz a lüktetés. Bökve is mondható, és úgy is, hogy közben a másik tenyerén kalapálsz az öklöddel.
2. „Kipp-kopp, kalapács” Két kopogás: az öklöd a másik tenyeredre, vagy az asztalra.
3. „Uccu, pajtás, kapj fel rája” Itt gyorsul a tempó. Ez a mondóka második fele, és innen fut ki a vége.
4. „úgyis te vagy a gazdája!” Az utolsó szónál megállsz, és akire mutatsz, az kiesik vagy ő a fogó, attól függően, hogyan állapodtatok meg.