Locsolóversekgyerekeknek

Zöld erdőben jártam,
Piros rózsát láttam,
Meg szabad öntözni?

Kis kezemben kis pohár,
benne víz és rózsaszál.
Egy csepp jár csak, semmi más,
és a bére egy tojás.

Zöldül a fű, nyílik a fa,
húsvéthétfő van ma.
Egy csepp vizet hoztam én,
egy tojás lesz majd a bér.

Ákom-bákom, berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.

Kicsi vagyok, kicsi vers,
kicsi vízzel locsolok.
Kicsi csepp, de gondolom,
nagy tojást is kaphatok.

Én kis kertészlegény vagyok:
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni.
Szabad megöntözni?

Ablak alatt állok itt,
kérdezek csak egy picit:
szabad-e a rózsatőt
meglocsolnom azelőtt,

hogy a nap föléje áll?
Mert a rózsa szomjazik,
délre már el is hervad,
egy csepp víztől kinyílik.

Ennyi lesz, se több, se más,
nem lesz nagy vizes csata.
Ha jár érte egy tojás,
elteszem, és megyek haza.

Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág;
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával.
Teljék a tarisnya szép, piros tojással!

Van, ki nagy vödörrel jár,
és utána tócsa vár.
Nálam csak egy kupak van,
mégis szép a rózsaszál.

Mert a rózsa nem vödröt,
hanem egy csepp vizet kér.
És én sem egy kosarat:
egy tojás is annyit ér.

Szépen szóltál, megkérdezted,
a hajamat megöntözted.
Egy tojás a fizetség,
neked ennyi épp elég.

Kedden aztán én megyek,
és a kannám csepereg.
Téged is megkérdezlek,
egy csepp víz, és mehetek.

Lumi kannát vett a kézbe,
és elindult a kertbe.
Tele volt, hát félúton
kiloccsant a felébe.

„Sebaj”, mondta, „ennyi is
elég egy rózsaszálra.”
Odaért, és megkérdezte,
mielőtt egy csepp is szállna.

A rózsa nem szólt semmit,
csak a szirma rezgett.
Lumi letette a kannát,
mert a csend nem felelet.

Reggel egy hímes tojás
állt a bokor tövében.
Lumi nem tudta, ki tette,
de megköszönte szépen.

Vízbevető hetfű nekünk is úgy tetszik:
Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik.
Öntünk gazdát, asszony kedves leányával;
Várunk piros tojást, de azt is párjával.
Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni,
Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni.

Feltámadt a Jézus, mondják az írások,
Vízöntő hétfűre buzognak források.
Eljöttem hezzátok ifiú létemre,
Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre,
Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben,
Nem virágzik szépet nekünk jövendőben.
Virágozzék szépet, ékes virágokat,
Nyerjen az egekben fényes koronákat.

Adjon a jó Isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.

Az öreg nagyapám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.

Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.

Adjanak hát nékem,
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.