Lumi ésaz elsőmadárdal
Egy reggeli mese a háláról: ahogy Lumi a hajnali csendben felfedez egy egészen apró, csak rá tartozó ajándékot.
A nap még alig világosodott. A Hála Kertje csendes volt — olyan csendes, hogy a virágok is aludtak.
Lumi felébredt, és kinézett az ablakon. Még szürke volt minden. A táskája a párna mellett feküdt, üresen.
— Hűha — ásított Lumi. — Még a méhecskék se zümmögnek!
Aztán visszadőlt a takaró alá. — Még alszom egy kicsit — mondta. De a szeme nem akart becsukódni. Valami zsörgött benne, mint egy kis bogár.
Lumi felült, és körülnézett. Aztán fogta a táskáját, és kibújt a kertbe.
A fűszálakon harmat csillogott. A virágok bimbóit még zárva tartották. Lumi leguggolt egy szirompár mellé, és hallgatott.
— Semmi — suttogta. — Csak csend.
De aztán… pittyent! Egy halk, picike hang. Lumi kapta a fejét. Honnan?
Megint: pittyent! Egy kis pirosbegy ült az almafa ágán. Csak ült és énekelt. Egyetlen hang, újra és újra, mintha köszöntené a napot.
Lumi nézte. A szíve melegebb lett. Sose hallott még ilyet — egy ELSŐ madárdalt, mikor még semmi más nem szól.
„Ezt a hangot — gondolta Lumi — sose felejtem el. Még senki nem hallotta rajtam kívül.”
Lumi nem mozdult. Csak hallgatta. A kismadár énekelt, a nap egy kicsit feljebb mászott, a harmat lassan eltűnt. És Lumi maradt — figyelt és köszönte.
Aztán a kismadár elrepült. Lumi a táskájába tett egy hullott szirmot — emlékként. — Köszi — mondta halkan. — Köszi a hangod.
Visszament a kertbe. A virágok lassan kinyíltak. A méhecskék elkezdtek zümmögni. A nap fent volt. De Lumi szívében most már ott élt egy egészen apró, csendes ajándék: az első madárdal, amit egyedül hallott.
Vége
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Te hogy éreznéd magad, ha találnál egy kicsi, csak a tiéd dolgot reggel?
- Mit gondolsz, miért volt fontos Luminak, hogy ELSŐ madárdalt hallott?
- Mi az, amit te ma reggel meghallhatsz, amit más még nem?