Lumi ésaz elsőmadárdal
Egy reggeli mese a háláról: ahogy Lumi a hajnali csendben felfedez egy egészen apró, csak rá tartozó ajándékot.
Mesélte Imre Viktor, Mesemorzsák alapító5 perces olvasás · 196 szó
Azon a hajnalon, amikor még szürke volt minden az ablakon túl, Lumi felébredt, és nem tudott visszaaludni.
A tarisznyája ott feküdt a párna mellett, üresen.
Egy darabig hallgatózott. Semmi. Se zümmögés, se szél, se lépés a tornácon.
Aztán felült, fogta a tarisznyáját, és kiment a kertbe.
A fűszálakon harmat csillogott, a virágok pedig még zárva tartották a bimbójukat.
Lumi leguggolt egy szirompár mellé, és hallgatott.
„Csak csend”, suttogta.
Aztán megszólalt valami. Egy halk, picike hang, alig hangosabb egy harmatcsepp koppanásánál.
Lumi felkapta a fejét. Megint. Az almafa ágán egy kis pirosbegy üldögélt, és énekelt.
Egyetlen hang, újra és újra, mintha köszöntené a napot.
Egyetlen hang. Még senki nem hallotta rajta kívül.
Lumi nem mozdult. Csak hallgatta.
A kismadár énekelt, a nap egy kicsivel feljebb kúszott, a harmat pedig lassan felszáradt a füvön.
Aztán a pirosbegy elrepült.
Lumi felvett a földről egy hullott szirmot, és a tarisznyájába tette.
„Köszönöm a hangod”, mondta halkan az üres ág felé.
Mire visszaindult a házba, a virágok kinyíltak, a méhecskék zümmögni kezdtek, és a nap fent járt.
A kert megtelt hanggal, ahogy minden reggel.
Nem minden ajándékot adnak a kezedbe. Van, amit csak akkor kapsz meg, ha csendben maradsz, és figyelsz.
Vége
💡 Szülői tipp
A mese végén megkérdezheted a gyermekedtől:
- Te hogy éreznéd magad, ha találnál egy kicsi, csak a tiéd dolgot reggel?
- Mit gondolsz, miért volt fontos Luminak, hogy ELSŐ madárdalt hallott?
- Mi az, amit te ma reggel meghallhatsz, amit más még nem?
Ha a nap végére csend kell, egy rövid esti mese jó lezárás. A teljes gyűjteményt a mesék gyerekeknek oldalon találod.
