Volt egyszer, hol nem volt, egy kicsi sünike, aki nagyon félt a sötéttől. Minden este, amikor a nap lebukott a fák mögé, kis labdává gömbölyödött a fészkében, és reszketett.
Egy este azonban valami furcsa hangot hallott a kertből. Egy aprócska kismadár esett ki a fészkéből, és segítségre szorult. A sünike először félt kimenni a sötétbe — de aztán eszébe jutott: ‘Ha én nem segítek, ki fog?’
Lassan, óvatosan kimászott. A hold úgy világított, mint egy nagy lámpás. A sünike rájött: a sötétben is van fény, csak észre kell venni. És a bátorság azt jelenti, hogy megpróbálsz valamit akkor is, ha félsz.
A kismadár visszakerült a fészkébe. A sünike pedig már nem félt a sötéttől.